„Perszeusz makedón király” változatai közötti eltérés

[[Kr. e. 168]]-ban [[Lucius Aemilius Paullus Macedonicus|Lucius Aemilius Paullus]] [[consul]] vette a kezébe az irányítást. Mivel a makedón állásokat az Enipeusznál áttörhetetlennek ítélte, [[Publius Cornelius Scipio Nasica Corculum|Scipio Nasica]] vezetése alatt serege egy részét a Püthion-hegy felé küldte, így a bekerítéstől félve Perszeusz ismét visszavonult Püdnáig. Itt [[Kr. e. 168]]. [[június 22]]-én került sor a döntő ütközetre. A [[püdnai csata]] a [[phalanx]] megállíthatatlan rohamával indult, ám miután a sorok felbomlottak a térség egyenetlenségei miatt, a római [[legio|légionáriusok]] közéjük férkőzve súlyos mészárlást vittek végbe. A makedón lovasság és maga Perszeusz elmenekült. A király először Pellában keresett menedéket, majd [[Amphipolisz]]ba ment, ahol ötszáz [[kréta]]i zsoldosával hajóra szállt, és a szentélyéről híres [[Szamothraké]]n keresett menedéket. A [[Cnaeus Octavius]] [[praetor]] vezette római flotta rövidesen blokád alá vonta a menedékszigetet, és a király sikertelen szökési kísérletét követően megadta magát családjával együtt.

 

 

Az utolsó makedón király országát a rómaiak négy részre osztották, melyek köztársasági berendezkedést kaptak. Trónörököse, azaz öccse, Philipposz, akit korábban adoptált, szintén Albában halt meg, röviddel Perszeusz után. Két házasságáról és két gyermekéről tudunk, noha első feleségének neve nem ismert (Livius szerint Perszeusz maga végzett asszonyával). Laodikétől egy lánya és Alexandrosz nevű fia született, akik gyermekként kerültek Itáliába. Alexandrosz később közjegyző lett, és feljegyezték róla, hogy járatos volt a fémvésésben. [[Kr. e. 149]]-ben egy bizonyos [[Andriszkosz]] magát Philipposznak, Perszeusz fiának adta ki, lázadást robbantva ki a római uralom ellen Makedóniában.