„Zsolnay Múzeum” változatai közötti eltérés

A '''Zsolnay Múzeum''' [[Pécs]]ett a Káptalan u. 2-ben található állandó kiállítás, mely egyben a Janus Pannonius Múzeum része. A kiállításon a gyár díszművei láthatók kronológiai sorrendben, ezen belül stílusirányzatok, tervezők szerinti csoportosításban. A kiállítás része az [[1990]]-ben megnyílt Zsolnay -emlékszoba, amely a [[Zsolnay család]] bútorait, berendezési és dísztárgyait, valamint a családtagokról készült festményeket, rajzokat és fényképfelvételeket mutatja be.

A [[19. század]] utolsó harmadában a díszkerámiák a historizmus jegyében születtek. A különböző történeti stílusformák, kultúrák, technológiák megismerése és felhasználása fontos szerepet játszott az iparművészet fogalmának kialakulásában és a művészi igényű tárgytervezésben. A "Pannónia"„Pannónia” stílusú díszedények a bronzkori mészbetétes régészeti leletek után készültek.

A "verde„verde antique"antique” díszedények zöld mázukról kapták nevüket, szintén az [[1870-es évek]] jellegzetes gyártmányai. Ezekben az években Zsolnay Vilmos maga is tervezett. A Degenfeld grófnő számára készült kobalt rajzos készlet minden bizonnyal az ő munkája. [[1875]]-től leányai, Teréz és Júlia is részt vettek a tervező munkában. Autodidaktaként kezdték, de nagyon gyorsan jutottak el a művészi szintű iparművészeti munkához. Teréz népi motívumokat és az "úri„úri hímzés"hímzés” motívumait dolgozta fel, Júlia orientalista stílusban tervezett. Előszeretettel nyúlt az izniki ([[oszmán]]-[[török]]) és a [[japán]] formavilághoz. A [[lengyel]] születésű Sikorski Tádé, Zsolnay Júlia férje [[1883]]-tól állt a gyár szolgálatában, nevéhez számos művészi értékű terv fűződik.

Zsolnay Vilmos az [[1890-es évek]]ben kísérletezte ki Wartha Vince és Petrik Lajos kísérleti eredményei alapján sajátos redukált lüszter technikáját, az ún. [[Eozin (máz)|eozint]]. Az eozin technikát az [[1896]]-os [[1896-os millenniumi ünnepségek|Országos Millenniumi Kiállításon]] mutatták be. Az eozin technika inspirálta a gyárban az új stílus, a [[szecesszió]] kibontakozását. Fiatal iparművészek, Apáti Abt Sándor, Darilek Henrik, Hidassy Pillo Sándor, Mack Lajos, Nikelszky Géza tervei alapján készültek az önálló plasztikai értékű, gyakran szimbolikus jelentésű díszkerámiák. Zsolnay Vilmos [[1900]]-ban bekövetkezett halálakor a gyár vezetését fia, Zsolnay Miklós vette át. Az [[1910]] körüli években egyszerűsödtek a díszműáruk formái és technikai kivitele is, előtérbe került a kisplasztikák gyártása.