„A firenzei Camerata” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
13. sor:
A két Cameratának három, egymással állandó versengésben álló, kiemelkedő zeneszerzője volt: Giulio Caccini, Jacopo Peri és Emilio de’Cavalieri. A versengés oka az volt, hogy kié lesz az elsőbbség az „énekelt színjátszás” irányelv megvalósításában.
Az opera születésének törvényessé vált évszámát 1600-ra teszik, a ''Rappresentatione di anima et di corpo'' bemutatásának az időpontjára, azonban ha figyelembe vesszük Jacopo Corsi 1594-es, zárt körű ''Dafné'' bemutatóját, a kezdeteket négy évvel korábbira kéne tenni. A ''Dafné'' librettója egészben fennmaradt, a zenéből azonban csak töredékeket ismerhetünk, de ennyi épp elegendő ahhoz, hogy világosan látható legyen: a zene már szakított a polifon stílussal, és „mértékelt melodizálásból” állt, amit mozgalmas és önálló basszuskíséret támasztott alá.
[[Kép:Caccini - le nuove musiche.jpg|thumb|left|220px|Gabriello Chiabrera szövegkönyvére írt Caccini mű:''Il rapimento di Cefalo'' borítója (Marescotti kiadása, Firenze, 1600)]]
A Dafnénál még nagyobb visszhangot kapott mű Rinucci ''Euridicé''je volt, melynek a zenéjét ugyancsak Peri szerezte. A darab [[
Az ''Euridice'' elé Caccini, Perihez hasonlóan érdekes bevezetést írt melyben kifejtette a komponálási módját: „az ókori görögök használták tragédiáik és más történeteik bemutatásánál, melyben éneket alkalmaztak”. Majd felsorolta a stílusának ismérveit: ez a monodikus énekre alapul („nemes szabatossággal”) basso continuo kísérettel „amelyben jeleztem a legszükségesebb kvartokat, szexteket és szeptimeket, nagy és kis terceket”. Caccini műve a szabatosságban különbözött Peri művétől; Peri stílusa a legkorábbi szakvélemények szerint is szigorúbb és tragikusabb volt a Caccini stílusánál.
|