„Havasi törpefenyő” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a color paraméter törlése
jav.
10. sor:
| ordo = [[Tűlevelűek]] ''(Pinales)''
| familia = [[Fenyőfélék]] ''(Pinaceae)''
| genus = ''[[PinusRépafenyő]] ''(Pinus)''
| species = '''''P. mugo'''''
| binomial = ''Pinus mugo''
19. sor:
 
==Elterjedése==
Európa magas hegyeiben őshonos. Magashegységi legelőkön, sziklás lejtőkön, száraz, meszes talajon megtelepedő igénytelen és ellenálló fenyő.
 
1-4 méter magas, elterülő koronájú, szürkésbarna kérgű.
Termőhelyén sűrű cserjefoltokat, vagy egész hegyoldalakat beborító áthatolhatatlan bozótosokat alkot. Földre fekvő termetével védi magát a széltől, talaját az átfagyástól és a lemosódástól. Télen beborítja a vastag hótakaró és megvédi a nagy fagyokban.
 
==Megjelenése==
Ugyanabból a gyökérből egyszerre több, 4-5 lábnyi megnyúló ág képződik, amelyek alul a talajra fekve, egész körüljárásnyira terjednek. Felső részük 3-7 lábnyira felemelkedik, keresztmetszetük hengeres, kar-, ritkábban combvastagságúak, szétágazók; többnyire 3-4, máskor 2-2 ágúak vagy átellenesek, felemelkedők; a korosabbak szétterpedők, enyhén hajlékonyak, rugalmasak, szívósak. Kérgük színe a hamvas-szürkétől a füstös-feketéig változó, a vékonyabbaké – a nemzetség más fajaihoz hasonlóan – sima, nem repedezett, bibircses. A háncs és a farész fehér, amíg nedvdús, könnyen hasad, kiszáradva kemény, rideg.
 
1–4 méter magas, elterülő fenyő. Ugyanabból a gyökérből egyszerre több, 4-hengeres, 1–2,5 lábnyi megnyúló méteres ág képződik,nő. amelyekEzek alul a talajra fekve, egész körüljárásnyira terjednek., Felsőfelső részük 3-7 lábnyira felemelkedik, keresztmetszetük hengeres,. karKar-, ritkábban combvastagságúak, szétágazók; többnyire 3-4, máskor 2-2 ágúakkétágúak vagy átellenesek,. felemelkedők; aA korosabbak szétterpedőkszétterpednek, enyhén hajlékonyak, rugalmasak, szívósak. Kérgük színe a hamvas-szürkétől a füstös-feketéig változó,változik; a vékonyabbaké a nemzetség más fajaihoz hasonlóan sima, nem repedezett, bibircses. A háncs és a farész fehér, amíg nedvdús, könnyen hasad, kiszáradva kemény, rideg.
Minden levélhüvelyben két tűlevél van, ezek felállók, merevek, törékenyek, az ágacskák felső részét igen sűrűn fedik. Alig hüvelyknyiek (5-8 cm), de néha másfél hüvelyknél is hosszabbak. Félhengeres alakúak, kopaszok és mindkét oldalukon fényesek, csíkosak, belső felületük ellaposodó, a külső domború, a levélszél aprón fűrészesen érdes. A bibircseken elhelyezkedő levélhüvelyek hártyás pikkelyszerűek.
 
A háncs és a farész fehér – amíg nedvdús, könnyen hasad, kiszáradva kemény, rideg.
 
Minden levélhüvelyben két-két, 5–8 cm-es, félhengeres keresztmetszetű tűlevél van,nő. ezekEzek felállók, merevek, törékenyek, az ágacskák felső részét igen sűrűn fedik. AligMindkét hüvelyknyiekoldaluk (5-8 cm), de néha másfél hüvelyknél is hosszabbakfényes. Félhengeres alakúak, kopaszok és mindkét oldalukon fényesek, csíkosakCsíkosak, belső felületük ellaposodóellaposodik, a külső domború, a levélszél aprón, fűrészesen érdes. A bibircseken elhelyezkedő levélhüvelyek hártyás pikkelyszerűek.
 
A hím- és a nővirágok ugyanazon egyed különböző törzsein vagy ugyanazon törzs különböző ágain találhatók. TöbbségükPorzós porzós,virág amelyekvan aztöbb; ágakatezek sűrűn körbeveszik az ágakat, és hosszanti, nyolcas ferde sorokban alkotnak tojásdad barkátbarkává állnak össze. A porzós virágok csészéjétcsészéje négy, tojásdad, hártyás pikkely,pikkelyből valamintés a virággal azonos hosszúságú, mintegy az ágacskákkal mintegy közös virágzati tengellyelvirágtengelyen összenőtt murvamurvából alkotjaáll. A porzók többsége sűrű füzérű barkába tömörül,barkában az apró kocsányú pikkelyen belül, ennekpikkely csúcsán, közös oszlopon ülnek a portokok; virágporuk sárga. A nővirágok lekerekített-tojásdad alakúk, sötétbíbor színűek,színű felállóktobozokat ésfejlesztenek az idei hajtások csúcsán ülő tobozokat fejlesztenek, a közbeékelődő rüggyel és a következő évben termő tobozokkal. A tobozok töve hártyás, igen sok fedelékesen állófedelékes pikkelyből összerakott. A termők igen aprók, még mikroszkóppal is alig láthatók, pikkelyekkel sűrűn borítottak.
 
TerpedtenA terpedten felálló, tojásdad toboz, avége végén szétnyíló,szétnyílik. merevMerev, ékformájú, a csúcs felé vastagodó, hegyes pikkelyekkel; de ez a hegy az alsókon és a legfelsőkön hiányzik. A két mag kicsiny, ferdén visszás tojásdad.
A hím és a nővirágok ugyanazon egyed különböző törzsein vagy ugyanazon törzs különböző ágain találhatók. Többségük porzós, amelyek az ágakat sűrűn körbeveszik és hosszanti, nyolcas ferde sorokban alkotnak tojásdad barkát. A porzós virágok csészéjét négy, tojásdad, hártyás pikkely, valamint a virággal azonos hosszúságú, az ágacskákkal mintegy közös virágzati tengellyel összenőtt murva alkotja. A porzók többsége sűrű füzérű barkába tömörül, az apró kocsányú pikkelyen belül, ennek csúcsán, közös oszlopon ülnek a portokok; virágporuk sárga. A nővirágok lekerekített-tojásdad alakúk, sötétbíbor színűek, felállók és az idei hajtások csúcsán ülő tobozokat fejlesztenek, a közbeékelődő rüggyel és a következő évben termő tobozokkal. A tobozok töve hártyás, igen sok fedelékesen álló pikkelyből összerakott. A termők igen aprók, még mikroszkóppal is alig láthatók, pikkelyekkel sűrűn borítottak.
 
Terpedten felálló tojásdad toboz, a végén szétnyíló, merev, ékformájú, a csúcs felé vastagodó, hegyes pikkelyekkel; de ez a hegy az alsókon és a legfelsőkön hiányzik. A két mag kicsiny, ferdén visszás tojásdad.
A virágzást megfigyelve a számtalan példány között mindössze egyetlen olyat láttunk, amelyen az előző évben a termős toboz mellett kifejlődött egy porzós virágokkal teli ágacska. Gyakran megfigyeltünk viszont a porzósoknál erőteljesebb nőnemű törzseket, ágakat és feljegyeztük, hogy az utóbbiak többnyire együtt alakulnak ki, igen gyakran csak egy-egy, elszórtan; a korábbiak pedig a tobozok között fejlődnek ki, kettesével szemben állva, illetve hármasával vagy négyesével. A termős tobozok általában három évig fennmaradnak: az első évben virágoznak, a másodikban a termés növekszik, majd a harmadikban az újabb virágzás előtt szórják szét magvaikat, néhány azonban a következő évben is a helyén marad.
Minden megsebzett rész, a fiatal tobozok pedig maguktól is ontanak áttetsző, illatos balzsamot, mely desztillációval igen erős illatú olajat ad; ez Balsamum carpaticum néven ismert.