„Gál Sándor (tábornok)” változatai közötti eltérés

Még az unió szentesítése előtt [[Batthyány Lajos]] [[Klapka György|Klapka Györggyel]] és [[Hajnik Károly|Hajnik Károllyal]] együtt őt küldte [[Erdély]]be, hogy a székely haderőt magyar kormány mellett mozgósítsa. Augusztustól főhadnagyként az erdélyi honvéd zászlóaljak egyik szervezője volt, majd a felállított székely haderő vezérkari főnöke lett. Miután [[Puchner Antal]] erdélyi főhadparancsnok felmondta az engedelmességet a magyar kormánynak és kiszorította a magyar csapatokat Erdélyből, a székely haderő [[Háromszék]]re szorult vissza. Gál a háromszéki harcokban a székely csapatok szervezője és parancsnoka volt. A Székelyföld felszabadítása után, 1849 januárjában [[Bem József|Bem]] ezredessé léptette elő és a székely haderő további szervezésével bízta meg. [[Február 4]]-én támadás érte a [[Brassó]]t előzőleg megszálló cári különítmény részéről és a Szászhermánynál vívott ütközetben vereséget szenvedett.

 

Márciusig egy tízezer főből álló reguláris hadtestet állított fel és a nyári hadjáratban ennek a székelyföldi hadosztálynak nevezett alakulat parancsnokaként vett részt. [[Június 19]]-én és [[június 20|20]]-án súlyos harcokat vívott a [[Tömösi-szoros]]nál. [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders|Lüders]], az erdélyi cári haderő parancsnoka nem ismerte fel a Székelyföld katonai jelentőségét ezért csak egy kilencezer fős egységet indított útnak, ő maga pedig [[Nagyszeben]] felé támadott. Gál székely hadosztálya [[július 2]]-án a [[Kökös]] és [[Uzon]] között megtámadta a [[Székelyföld]] biztosítására hátramaradt<!--//Hasford//--> cári csapatokat. Ebben az ütközetben esett el a székely hadosztály tüzérségi parancsnoka, [[Gábor Áron]]. A kökös-uzoni ütközet hírére Lüders seregével visszafordult és benyomult a Székelyföldre. Sepsiszentgyörgy mellett, a [[július 5]]-én vívott nyergestetői ütközetben a cári lovasságnak sikerült átkarolnia a magyar csapatok jobb szárnyát és Gál Sándor székely hadosztálya Csíkszeredára vonult vissza.