„Perszeusz makedón király” változatai közötti eltérés

'''Perszeusz''' ([[görög nyelv|görögül]] Περσεύς; [[Kr. e. 3. század]] legvége – [[Alba]], [[Kr. e. 167]] után), az [[ókor]]i [[hellenizmus|hellenisztikus]] [[Makedónia]] utolsó [[király]]a az [[Antigonia dinasztia|Antigonidák]] közül (uralkodott [[Kr. e. 179]]-től [[Kr. e. 168]]-ig), [[V. Philipposz]] gyermeke volt. Uralkodása alatt keveredett Makedónia abba a konfliktusba, melynek végeztével a Római Köztársaság felszámolta a terület önállóságát.

 

 

A makedón király haditanácsot tartott [[Pella|Pellában]], ami a háború mellett döntött, és rövidesen sikerült mintegy 39000 gyalogost és 4000 lovast kiállítania, hála az atyja által kialakított hadseregfeltöltési rendszernek. A két sereg [[Thesszália|Thesszáliában]], a Péneiosz völgyében találkozott, és a két lovasság összecsapása makedón győzelemmel végződött. Perszeusz azonban a támadás helyett békét kért, amit Crassus pökhendi módon visszautasított. Az év hátralevő részében komoly műveletek nem történtek, Perszeusz pedig zavartalanul visszavonult Makedóniába.

[[Kr. e. 170]]-ben [[Aulus Hostilius Mancinus]] került a római hadak élére, de flottája az [[euboia]]i Oreosznál vereséget szenvedett, és miután egy sikertelen kísérletet tett, hogy betörjön Makedóniába az Elümiotisz szorosán keresztül, nem mozdult Thesszáliából. Ezt kihasználva Perszeusz a dardánokra tört, akiktől nagy zsákmánnyal tért haza, majd a télen Illíria földjére vonult, hogy [[Genthiosz]] királyt a szövetségesévé tegye, ám sem ezzel, sem hasonló célzatú [[akarnania]]i expedíciójával nem ért el sikert. [[Kr. e. 169]]-ben aztán [[Quintus Marcius Philippus]] érkezése váratlan fordulatot hozott: a római hadvezér áttört az [[Olümposz]] lábánál Makedóniába, Perszeusz pedig pánikban hagyta el erős állásait Dionnál, visszavonulva egészen [[Püdna|Püdnáig]]. Philippus azonban ellátási gondok miatt nem tudta követni, így a makedónok hamarosan visszaszerezték elveszett területeiket.