„Amalrik jeruzsálemi király” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
a elütés
75. sor:
Az esküvő alatt a jeruzsálemi anyakirályné, III. Balduin özvegye és született [[Teódora Komnéna bizánci hercegnő]] az unokatestvérével, [[I. Andronikosz|I. Andronikosszal]] Damaszkuszba szöktek, így [[Akkon]] megint királyi kézbe került. Ugyancsak ebben az időben bízta szentelte fel Amalrik [[Türoszi Vilmos]]t Türosz főesperesévé, és megbízta azzal, hogy írja meg a királyság történelmét.
 
[[1168]]-ban I. Mánuel császár és Amalrik egy újabb Egyiptom elleni hadjáratot terveztek. A tárgyalásokat Türoszi Vilmos bonyolította le [[Konstantinápoly]]ban. A Sauárral kötött békeszerződés ugyan még érvényben volt, de Amalrik nem törődött vele, és Sauárt megvádolta azzal, hogy titokban szövetkezni akar Núr ad-Dínnel. Az [[Johanniták|Ispotályos Lovagrend]] teljes mértékben támogatta az ötletet, ellenben a [[TempomosokTemplomosok|Templomos Lovagrend]] tiltakozott. „''Egyesek azt beszélték, hogy a templomosok féltékenyek voltak, mert a terv az ispotályosok nagymesterétől származott. Másokat felbőszített, hogy a rend, amelyet a Szentföld védelmére alapítottak, nem támogatja a királyt, és sopánkodtak, hogy a templomosokon nagy függetlenségükben úrrá lett a büszkeség''”.<ref>Stephen Howarth: ''A templomosok titka''; Kossuth Könyvkiadó, 1986; 120. oldal</ref>
 
Októberben, anélkül, hogy megvárta volna a Bizáncból érkező segítséget, Amalrik megtámadta, majd elfoglalta Bilbeis-t. A város lakosságát rabláncra fűzték, vagy lemészárolták. A király márciusban Kairó felé vonult, ahol Sauár rengeteg aranyat ajánlott fel az uralkodónak. Ezalatt Núr ad-Dín, Sirkuh vezetésével csapatokat küldött Egyiptomba, ám ezek elől Amalrik visszavonult Jeruzsálembe.