„Zsolnay Múzeum” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
2. sor:
== Története ==
A Janus Pannonius Múzeum gyűjteményét a pécsi Városi Múzeum Zsolnay kollekciója alapozta meg, amely történeti áttekintést ad a díszmű gyártásról, és amely [[1907]]- ben [[Zsolnay Miklós]] ajándékaként került a gyűjteménybe. A Zsolnay család [[1928]]-ban múzeumot alapított [[Zsolnay Vilmos]] születésének 100. évfordulója alkalmából.
A gyárat [[1853]]-ban alapította Zsolnay Miklós pécsi kereskedő, Ignác fia számára. Az akkor még pár emberrel működő kis manufaktúrát [[1865]]-ben vette át Zsolnay Vilmos, aki a kezdeti években a technológia fejlesztésével és anyagkísérletekkel foglalkozott. Első sikerét az [[1873]]-as bécsi világkiállításon érte el.
9. sor:
A [[19. század]] utolsó harmadában a díszkerámiák a historizmus jegyében születtek. A különböző történeti stílusformák, kultúrák, technológiák megismerése és felhasználása fontos szerepet játszott az iparművészet fogalmának kialakulásában és a művészi igényű tárgytervezésben. A „Pannónia” stílusú díszedények a bronzkori mészbetétes régészeti leletek után készültek.
A „verde antique” díszedények zöld mázukról kapták nevüket, szintén az [[1870-es évek]] jellegzetes gyártmányai. Ezekben az években Zsolnay Vilmos maga is tervezett. A Degenfeld grófnő számára készült kobalt rajzos készlet minden bizonnyal az ő munkája. [[1875]]-től leányai, Teréz és Júlia is részt vettek a tervező munkában. Autodidaktaként kezdték, de nagyon gyorsan jutottak el a művészi szintű iparművészeti munkához. Teréz népi motívumokat és az „úri hímzés” motívumait dolgozta fel, Júlia orientalista stílusban tervezett. Előszeretettel nyúlt az izniki ([[oszmán]]-[[török]]) és a [[japán]] formavilághoz. A [[lengyelek|lengyel]] születésű Sikorski Tádé, Zsolnay Júlia férje [[1883]]-tól állt a gyár szolgálatában, nevéhez számos művészi értékű terv fűződik.
Zsolnay Vilmos az [[1890-es évek]]ben kísérletezte ki Wartha Vince és Petrik Lajos kísérleti eredményei alapján sajátos redukált lüszter technikáját, az ún. [[Eozin (máz)|eozint]]. Az eozin technikát az [[1896]]-os [[1896-os millenniumi ünnepségek|Országos Millenniumi Kiállításon]] mutatták be. Az eozin technika inspirálta a gyárban az új stílus, a [[szecesszió]] kibontakozását. Fiatal iparművészek, Apáti Abt Sándor, Darilek Henrik, Hidassy Pillo Sándor, Mack Lajos, Nikelszky Géza tervei alapján készültek az önálló plasztikai értékű, gyakran szimbolikus jelentésű díszkerámiák. Zsolnay Vilmos [[1900]]-ban bekövetkezett halálakor a gyár vezetését fia, Zsolnay Miklós vette át. Az [[1910]] körüli években egyszerűsödtek a díszműáruk formái és technikai kivitele is, előtérbe került a kisplasztikák gyártása.
| |||