„Tradicionális logika” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
56. sor:
* Didaktikai okok miatt célszerű először a '''kontradiktórius''' („ellentmondó”) viszonnyal foglalkozni: ez nem más, mint a tagadás. A formális logikában akkor mondjuk, hogy két kijelentés tagadása egymásnak, ha az első akkor és csak akkor igaz, amikor a második hamis; azaz (egy szimmetrikus definícióval) ha az első igaz, akkor a másik hamis, és ha a másik igaz, akkor az első hamis. Vagyis ha nem lehetnek egyszerre sem igazak, sem hamisak. Vagyis ha a két kijelentés [[kontravalencia|kontravalenciája]] igaz. Tehát ha a két kijelentés kizárja egymást (azaz egyszerre nem igazak, Arisztotelész ezt ellentétnek nevezte), de tagadásuk is kizárja egymást (azaz egyszerre hamisak sem lehetnek). Arisztotelész gyakran ezt használta annak bizonyítására, hogy két kijelentés tagadása-e egymásnak (ez furcsán hangozhat, hiszen ha adott egy A ítélet meg a B tagadása, melyek kizárják egymást, akkor minek tagadni őket és ellenőrizni, hogy kizárják-e egymást, hiszen persze, mert az A tagadása B lesz, B-é A; azonban a tradicionális logikában az a tagadás, hogy az ítélet állítmányához a nem szót kapcsoljuk, önmagában nem eredményez kategorikus kijelentést, mert a tagadás kategorikus alakja át van fogalmazva. Hogy érthetőbbbek legyünk: a ''Minden ember halandó'' A-ítélet tagadása persze a ''Nem minden ember halandó'', de ez nem kategorikus ítélet, mert nem a "minden" meg a "némely" szavak az állítmánya. A ''Nem minden ember halandó'' ítéletet úgy illik megfogalmazni, hogy ''Némely ember nem halandó'', és nem is olyan nyilvánvaló, hogy a két ítélet ugyanaz, mert szerkezetileg másként festenek: az egyik így: >>tagadás-kvantor-alany-állítmány<<, a másik így: >>kvantor-alany-tagadás-állítmány<<, és valamilyen, pl. osztálydiagrammos vagy egyéb bizonyítást igényel, hogy ez a két különböző formájú ítélet tartalmilag azonos, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ítéleteink nem formalizáltak, ezért a kvantálás rengetegféle nyelvi formában fejezhető ki, pl. ''Némely ember nem halandó'' = ''Pár ember nem halandó'' = Valakik nem halandóak'' stb.).
* A '''kontrárius''' viszony azt jelenti, hogy a kijelentések egyszerre nem lehetnek igazak (legalábbis ha vannak emberek, akkor nem lehet egyszerre minden ember is halandó meg hogy nincs halandó ember &ndash; azonban az „üres” fogalmakat a tradicionális logika nem ismerte, ezek csak a matematika hatására kezdtek logikai vizsgálatok tárgyává válni); tehát ezek a mondatok '''kizárják''' egymást. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy tagadásai lennének egymásnak, hiszen lehetnek egyszerre hamisak.
<!--
A középkor nyelvfilozófiája
 
Alapfeltevések:
a) a szavak jelentése az impozíció (eredeti névadás) aktusából ered
b) a jelentés három összetevője: a szó, a fogalom és a jelölt dolog
c) a fogalmak mentális szavaknak tekinthetők
d) a szavakat nem ugyanabban a jelentésben alkalmazzuk a teremtményekre és Istenre
Szignifikálni: létrehozni valaminek a megértését (constituere intellectum): a szó felidézi bennünk szignifikációját, a neki megfelelő fogalmat (intentio animae).
 
A nyelv három szintje: írott, beszélt, mentális nyelv.
Fogalom-tárgy viszony: természetes, hasonlóságon alapul (a többi konvencionális)
 
A terminusok sajátságai (proprietates terminorum): szignifikáció, szuppozíció, kopuláció, amplifikáció... a kifejezések tulajdonságaira épülő jelentéselmélet, amelynek alapján értelmezhető az igazság, a következtetés és a tévkövetkeztetés fogalma.
 
Szuppozíció: a kifejezés mondatbeli előfordulásai által jelölt dolgok. Fajtái:
- Materiális: egy nyelvi elemet jelöl (Az ’ember’ egy főnév.)
- Egyszerű: a szó által szignifikált természetet jelöli: (Az ember egy faj.)
- Perszonális: közönséges tárgyakat jelöl: (Szókratész ember.)
’Szókratész fut’: a ’fut’ a mondat kimondásának idején futó embereket szupponálja.
 
Ampliáció, restrikció: a szuppozíció kiterjesztése (’Egy fehér dolog fekete volt.’) vagy megszorítása (fehér ember)
 
Milyen típusú létezőket szignifikálnak a nyelvi kifejezések? Fizikai tárgyakat, absztrakt ideákat, érzeteket vagy fogalmakat?
 
Az univerzálé-vita és az univerzálék kétfajta felfogása:
metafizikai: olyan entitás, ami több dologban egyszerre teljes egészében jelen van.
logikai: az, ami több dologról állítható (predikálható)
 
Realizmus: a szavak a fogalmakat szignifikálják, ezeken keresztül pedig az univerzális természetet (az ember ideáját), tehát mindkét értelemben léteznek univerzálék.
 
Nominalizmus (W. Ockham (1285-1347)): csak a 2) értelemben léteznek univerzálék.
- az ’ember’ minden embert, így Platónt és Szókratészt is egyformán szignifikálja.
- a szignifikáció csak elsőbbségében különbözik a szuppozíciótól: az általános szavak az összes dolgot szignifikálják, amelyekről igaz módon állíthatók.
- minden létező egyedi, az univerzálék a nyelv (írott, beszélt, mentális) általános fogalmai.
 
A predikáció két elmélete a középkorban:
 
A) Realizmus: inherenciaelmélet
- a kijelentés igaz « a predikátumterminus által jelölt individualizált tulajdonság (forma, természet) benne létezik (inherens) az alanyterminus által szignifikált dologban/dolgokban.
Pl. Szókratész bölcs « a bölcsesség Szókratészban létezik.
 
B) Nominalizmus: azonosságelmélet
- a kijelentés igaz « a szubjektumterminus és a predikátumterminus által jelölt dolgok azonosak. Pl. Szókratész bölcs « Szókratész (akit a ’Szókratész’ név jelöl) egyike a bölcs személyeknek (akiket a ’bölcs’ kifejezés jelöl).
 
Spekulatív grammatika és a jelentés módozatai
- képviselői a nyelvtant demonstratív (univerzális és szükségszerű elvekből levezetett) tudománnyá kívánták tenni. Központi fogalma a modi significandi (a jelentés módozatai).
- a főnevek jelentése statikus, az igéké dinamikus (dolor-dolere);
Erfurti Tamás (1300 k.): De modis significandi sive grammatika speculativa:
- modi essendi: az elmén kívüli valóságban létező dolgok tulajdonságai (ontológia)
- modi intelligendi: a dolgok tulajdonságai, amennyiben a megértés tárgyai (ismeretelmélet)
- modi significandi: a dolgok tulajdonságai, amennyiben a szavak jelölik őket (nyelvelmélet)
 
Esszenciális jelentési módozatok: megfelelnek a hagyományos nyolc szófajnak (főnév, névmás, ige, melléknév, határozó, igenév, kötőszó és elöljáró).
Akcidentális jelentési módozatok: idő, szám, eset, nem...
 
- significatio: az elemi szemantikai érték (pl. főnevek: entitást jelölnek, melléknevek: valamit, ami valami másban található);
- consignificatio: a mondatban betöltött szintaktikai funkció. A modi significandi a kifejezés összes szintaktikai kombinációs módját kódolja (szófaj, a főnevek neme, száma, esete, az igék ideje és módja). Ezek a módozatok okozzák a szó alakváltozatait a nyelvekben.
- constructio (szintaxis): a modus significandi alapján konstrukcióra alkalmas elemek egyesítése.
A nyelv az elme fogalmainak alapján tükrözi a valóságot (speculum). A fogalmakat a létezők tulajdonságai hozzák létre (az elme passzív a megismerésben).
- a külvilág minden ember számára közös, ami érthető, az nyelvileg ki is fejezhető;
- minden nyelv nyelvtani szerkezete alapvetően azonos
 
Reneszánsz nyelvfilozófia
 
Lényegében a középkori nyelvfilozófia folytatása, néhány eltéréssel:
A reneszánsz humanizmus megjelenésével a figyelem a nemzeti nyelvek felé fordult, az irodalmi nyelv és a retorika került előtérbe.
A középkori szuppozícióelmélet iránt csökkent az érdeklődés (de a mentális nyelv gondolata megmaradt).
 
A nyelv eredetével kapcsolatos kérdések a 15-16. sz-ban:
a) Mi volt az emberiség eredeti nyelve: a héber, vagy valami más, már nem létező nyelv?
b) Az első nyelvet Ádám alkotta vagy Istentől kapta?
c) Vajon természetes nyelv volt-e (a dolgok lényegét fejezte-e ki)?
 
Francis Bacon (1561-1626)
Az új tudományos módszertan létrehozása előtt be kell mutatni az ismeretszerzés akadályait.
A piac ködképei: a szavak használatában rejlő veszélyek.
egyes szavak nemlétező dolgokat jelölnek: pl. első mozgató
a helytelen elvonatkoztatás veszélyei: egyes fogalmak ellentmondó jegyeket tartalmaznak-->
 
== Irodalom, [[forrás]]ok: ==
63 ⟶ 143 sor:
* ''Pásztorné Varga Katalin'' &ndash; ''Várterész Magda'': '''''A matematikai logika alkalmazásszemléletű tárgyalása.'''''
* ''Ruzsa Imre'': '''''Klasszikus, modális és intenzionális logika'''''. Akadémia Kiadó, Bp., 1984.
 
* [http://budling.nytud.hu/~varasdi/Nyelvfilpage/handoutok/nyelvfiltort.rtf A nyelvfilozófia története - RTF/DOC fájl]
 
[[Kategória:Logika]]