„Szent István Lovagrend (Toszkána)” változatai közötti eltérés

A lovagrend alapítója de' Medici volt Toszkána első nagyhercege és [[IV. Pius pápa]] engedélyével, s segítségével hozta létre a szervezetett, amit az [[pápa (egyházfő)|egyházfő]] [[1561]]-ben szentesítettelismert, majd [[1562]]. [[február 1]]-án fel is szentelt. Előírásaik részint a [[Bencések]]éhez igazodtak és a védőszentjük [[Szent István vértanú]] lett. A nagymester mindig a toszkán hercegből került ki.<br>

Jelképük a [[Johanniták]] jelképéhez hasonló kereszt, amelynek arany szegélyei vannak és belül vörös színű.

A rend tagjai korábban a hercegnek már felajánlották szolgálataikkal és velük [[1537]]. [[augusztus 1]]-én győzedelmeskedett a [[montemurloi csata|montemurloi csatában]].<br>

A Szent IstvábIstván Lovagrendnek elsődleges figyelme az [[törökök|oszmán-török]] terjeszkedés felé irányult. Az [[Oszmán Birodalom]] flottája a [[Földközi-tenger]] keleti felén megszerezte az ellenőrzést és több ízben megtámadta a [[nápoly]]i partokat, éss a [[spanyolok]]at is [[Észak-Afrika|Észak-Afrikában]], sőt már [[Tirrén-tenger]]t is veszélyeztették, melynek partján Toszkána terült el. De' Medici komolyan félt attól, hogy Toszkána török uralom alá kerül., As a tengerparton egy új kikötőt is létesített, [[Livornó]]t, s ez lett a rend székhelye. Azonkívül a herceg a célja a lovagrend megalapításával az is volt, hogy [[Firenze]] és [[Siene]] új nemességét is ezzel igyekezett egységbe tömörítenitömörítse.

Fogadalmukhoz híven bekapcsolódtak a [[velencei–török háborúk|velencei-török]], a [[spanyol–török háborúk|spanyol-török]] és a [[johannita–török háborúk]]ba keresztény oldalon. A Szent István lovagok kitüntették magukat [[Málta]] [[1565]]-ös védelmében és a [[lepantói csata|lepantói csatában]]. A török hűbéres [[Algír]]tól elfoglalták [[Annaba|Bône (Annaba)]] kikitővárosát.<br>

Jelentős szerepet vállaltak a török és [[arabok|arab]] hadihajók kalóztevékenységének visszaszorításában. Részt vettek a [[Magyarország]]on zajló [[Török háborúk Magyarországon|török háborúkban]] is, így például a [[tizenöt éves háború]]ban, amelyben Toszkána is bekapcsolódotthadviselő fél volt. Megpróbáltak behatolni az [[Égei-szigetek|Égei-szigetvilág]]ba is, s hadjáratokat vezettek [[Korfu]], [[Dalmácia]] és [[Khalkisz|Negropont (Khalkisz)]] ellentörök istámaszpontok ellen.

[[1640]] után katonai részvételük már csökkent és csak néhány [[velence]]iek által vezetett akcióban vették ki részüket, utoljára nagyobb haditettet a [[moreai háború]]ban hajtottak végre, mely a nagy [[A Szent Liga háborúja|európai törökelleni konfliktus]] részeként zajlott, ennekebbe része volttartozott a [[Aa török kiűzése Magyarországról]] is.<br>

Toszkána hercege, [[II. Lipót]], aki később [[Magyar Királyság|magyar király]], [[Habsburg Birodalom|osztrák]] ill. [[Német-római Birodalom|német-római császár]] lett, megkezdte a rend újjászervezését, s az új tagoktagokat jórészt a toszkán nenemességbőlnenemesség soraiból toborozta.

[[I. Napóleon]] miután megszerezte a teljes uralmat [[Itália]] felett, a lovagrendet feloszlatta [[1809]]. [[április 17]]-én. Hasonló sorsa jutottak a [[Szuverén Máltai Lovagrend|máltai]] és a [[Német Lovagrend|teuton lovagok]] is. A hódító császár legyőzése után a máltaiak és a Szent István lovagok igen hamar újraszerveződtek. A Szent István Lovagrendet [[1817]]-ben alapította meg újra [[III. Ferdinánd toszkánai nagyherceg]], s továbbra is Toszkánában élttartotta a rendközpontját, amely a [[Szárd Királyság|Szárd-Piemonti Királyság]] része lett [[1859]]-től.