„Lovis Corinth” változatai közötti eltérés

 

[[Königsberg]]ben, [[München]]ben, [[Antwerpen]]ben és [[Párizs]]ban tanult. [[Adolphe William Bouguereau]] (La Rochelle,1825-1905) és [[Tony Robert-Fleury]] (Paris, 1837-1911) [[eklektika|eklektikus]] stílusban festő mesterek tanítványa volt. [[1887]]-től [[Németország]] különböző városaiban élt, [[1891]]-től [[München]]ben él és alkot, majd [[1901]]-tól a [[berlin]]i szecessziós csoport szervezője. A [[szecesszió]]s csoport elnöke, [[Max Liebermann]] mellett mint a német [[impresszionizmus]] fő képviselője ismert. [[1910]]-[[1912]]-ben Corinth a berlini szecessziós csoport elnöke. [[1900]]-[[1923]]-ban Berlinben munkálkodott, a berlini multikulturális környezet igen jótékony hatást gyakorolt műveire. Művészete több stílusfordulatot tartalmaz. Legkorábban [[naturalizmus (művészet)|naturalista]] stílusban festett, majd az impresszionista és az [[expresszionizmus|expresszionista]] irányzatot ötvözte. Témaválasztása igen változatos, megörökíti a hétköznapokat, s fest [[tájkép]]eket, [[vallás]]os és [[szimbolizmus|szimbolikus]] kompozíciókat és arcképeket. S mintegy 900 [[grafika]]i alkotása van, olykor erőteljesebb vonalú grafikáinak stílusát ecsettel is megjeleníti a festményein, ugyanekkor egészen finom vonalú, plasztikus grafikái is bőséggel vannak. Tehetséges illusztrátorként is tevékenykedett.<ref>Das hohe Lied</ref> Megírta [[önéletrajz]]át és írt néhány elméleti művet a [[festészet]]ről.<ref>Legenden aus dem Künsterleben. Berlin, 1908. ; Das Erlernen der Malerei. Berli, 1908. ; Walter Leistikow. Berlin, 1911.</ref>

 

[[1919]]-ben Urfeld-Walchensee-ben vett egy házat, s ott élt és alkotott, a Walchen-[[tó]] és környéke inspirárólag hatott munkásságára, számos tájképet, [[portré]]t, s vallási témájú alkotást készített.