„Xenokratész” változatai közötti eltérés

 

Xenokratész Agathénor fia volt. Kora ifjúságától kezdődően [[Platón]]t hallgatta és [[Szicília|Szíciliába]] is elkísérte. Természetét tekintve lomha volt ugyanakkor ismert volt önmegtartózkodásáról is: mikor tanítványai egy heterát fektettek az ágyába az azt mondta, hogy egy szobor mellé feküdt be. Idejének nagy részét az Akadémián töltötte. Diogenész Laertiosz feljegyzései szerint amikor Xenokratész bement a városban a hordárok és az ordítozó csőcselék kitért az útjából. Ugyancsak Diogenésztől tudhatjuk meg, hogy annyira megbízhatónak tartották, hogy ő volt az egyetlen Athénban aki a bíróságon eskütétel nélkül tanúskodhatott. Naponta több órát töltött gondolkodással, de legalább egy órát a hallgatásnak szentelt. [[i. e. 339]]-től haláláig az Akadémia vezetője volt.

 

A tanításairól szóló [[ókor]]i beszámolók szerint Platón elméletét püthagoreus-misztikus irányban fejlesztette tovább. A világot egy férfiúi és egy női princípium egységéből származtatja. A férfiúi princípium a „Monász" (Egység), amely azonos az Atyával, azaz [[Zeusz|Zeusszal]] és az Ésszel. A női princípium a „Düász" (Kettősség). A keletkezett világ a létezők három típusára oszlik: az égbolton belüli, érzékelhető dolgokat érzékeléssel ismerjük meg, az égbolton kívüli, intelligibilis ideákat értelmünkkel, magát az égboltot pedig, amely az előbbi két létező-típus keveréke, a vélekedéssel ismerjük meg.