„Sextus Aelius Paetus Catus” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a +kategória |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
[[Kr. e. 200]]-ban [[aedilis curulis]], [[Kr. e. 198]]-ban [[Tullius Quinctius Flaminius]] társaként consul, [[Kr. e. 193]]-ban pedig [[Cnaeus Cornelius Cethegus]] kollégájaként [[censor]] volt. Ez utóbbi [[magistratus|magistraturája]] idején rendelték el Cethegusszal közösen, hogy az addig köznéppel vegyülő [[senatus|senatoroknak]] külön helyeket biztosítsanak az aedilisek a játékok ([[Ludi Romani]]) idején. Szintén ekkor újították fel [[Libertas]] [[átrium]]át valamint a [[census]] lebonyolításának színhelyéül szolgáló [[Villa Publica|Villa Publicát]]. A szónoknak sem utolsó Paetus bölcsességével érdemelte ki a Catus ragadványneve ([[latin]]ul [[agnomen]]), amely ravaszságra, óvatosságra utal.
Azok közé a régi jogászok közé tartozik, akik összegyűjtötték a törvénykezés anyagát. Paetus munkásságának legfőbb terméke a [[Jus Aelianum]] vagy [[Tripartita]] című mű, ami a [[XII táblás törvény]] szövegét, magyarázatukat és a hozzájuk kapcsolt gyakorlatba való átültetéseiket ([[legis actio]]) tartalmazta. (Egyes kutatók kétségbe vonják, hogy a Jus Aelianum azonos lenne a Tripartitával, szerintük csak az actiókat tartalmazó részt nevezték annak.) Feltehetően ez volt az első kommentárja a XII táblás törvénynek. A mű még [[Pomponius (jogász)|Pomponius]] korában is létezett, mára azonban elveszett. Pomponius egyébként még három könyvet tulajdonít Paetusnak, ám ezek hitelessége nem bizonyított. [[Cicero]] említi Catus ''Commentarii'' (Kommentárok) című művét is, azonban elképzelhető, hogy ez azonos a Tripartitával, vagy annak része.
Paetus munkásságának értékét mi sem bizonyítja jobban, hogy még a császárkorban is hivatkozási alapnak tekintették olyan neves jogászok, jogtudósok, mint [[Servius Sulpicius]], [[Gellius]], [[Ulpianus]] vagy [[Celsus]].
| |||