„Parthenopéi Köztársaság” változatai közötti eltérés

1799. június 13-án Ruffo csapatai elérték [[Nápoly]]t és Ponte della Maddalena-i csatában legyőzték a városvédőket és bevonultak a városba. Ruffo serege és a lazzarik folytatták az utcai harcokat, és ugyan sikerült meghódítaniuk a várost, mégsem voltak a helyzet magaslatán, ugyanis a franciák a [[Sant’Elmo erőd|Castel Sant’Elmoból]], míg a köztársaságpártiak a [[Castel Nuovo]]ból és a [[Castel dell’Ovo]]ból ágyúzták az utcákat és várták a felmentő spanyol-francia flottát. Ruffo igyekezett minél hamarabb kiegyezni és kiüríteni az erődöket, annak ellenére, hogy [[Habsburg–LoratingiaiHabsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő|Mária Karolina királyné]] megtiltott bármiféle egyezkedést a felkelőkkel. Rövid egyezkedések után a köztársaságiak és a franciák belegyeztek az erődök feladásába, cserébe a jövőbeni szabadságuk biztosításába. A franciákat és az ezt ígénylő köztársaságpártiakat biztosították, hogy szabadon elhajózhatnak [[Toulon]] felé.

[[1799]]. [[június 24]]-én, miközben a távozó hajókat rakodták, megérkezett [[Horatio Nelson|Nelson]] flottája. Az admirális nem fogadta el kapituláció feltételeit. Ruffo közbenjárására [[június 26]]-án engedélyezte a köztársaság-pártiak hajóra szálását is. [[Június 28]]-án viszont a királyi udvartól kapott felhatalmazás értelmében mégis letartóztatta az elutazni készülő felkelőket.