„Prostkeni csata” változatai közötti eltérés

A '''Prostkeni csata:''' Avagy '''Prostki csata''' ([[lengyel nyelv|lengyelül]] ''Bitwa pod Prostkami'') a lengyel-litván-tatár sereg győzelme a svéd-porosz hadak fölött [[1656]]. [[október 8]]-án, [[Prostki|Prostken (Prostki)]] mellett, az egykori [[Porosz Hercegség]] területén.

A lengyelek a [[Varsó]] alatti [[Háromnapos varsói csata (1656)|háromnapos csatában]] ugyan vereséget szenvedtek, s feladni kényszerültek immár másodjára fővárosukat, de északra újabb nagyobbnagy haditetteket hajtottak végre, amellyel már a svédek visszavonulásának útját veszélyeztették.

A tatár lovasok nagy pusztítást vittek végbe a [[Porosz Hercegség]]benHercegségben: falvakat és kisebb városokat tettek a földdel egyenlővé, lemészárolva [[Németek|német]] és [[poroszok|porosz]] lakóikat, de az országban élő lengyel kisebbséget megkímélték.

Az egyik lengyel-litván sereg [[Wincenty Korwin Gosieiwki]] vezetésével [[Prostki|Prostken]] felé vette az irányt, ahol gróf [[Georg Friedrich von Waldeck]] vezetésével svéd-porosz-brandenburgi csapatok állomásoztak.

Von Waldeck erői mintegy hat svéd regimentből (4 lovas- és 2 gyalogezred), valamint 5 porosz ezredből álltak, ezek közül egyik személyesen a gróf vezérlete alatt állt. Ezt még tovább erősítették különféle német ([[brandenburg]]ibrandenburgi) erők, valamint a svédekhez még [[1655]]-ben átállt [[Bogusław Radziwiłł]] herceg vezette négy zászlóalj (összesen 800 fő), együttesen kb. 8000 főt tettek ki.

A könnyűlovas tatárok ellenben mint irreguláris haderő, összehangolt manőverekben és fegyverzetben elmaradt a nyugati típusú jól felszerelt, képzettebb svéd és német csapatokkal szemben. Nyílt csatában akármilyen nagy túlerőben voltak, ritkán tudtak helytállni reguláris csapatokkalcsapatoknak, szembenezért lényeges különbség volt Gosiewski és von Waldeck csapatai között.

Az ütközet elővédharccal indult: a csatateret egy kisebb folyó, a [[Ełk (folyó)|Lyck]] választotta el, melynek sekélyvizű gázlóján átkellt a tatár horda. A túlparton egy teljes porosz nehézlovasezreddel csaptak össze, s akkora erővel vetették rá magukat, hogy a nagy veszteséget szenvedett német sorokat középen kettévágták. A bajba jutott lovasok segítségére egy csapat dragonyos érkezett. A tatárok egy darabig még folytatták a harcot, de mikor Bogusław herceg zászlóaljai is beavatkozni kívántak a harcba, meghátráltak. A táborból tüzet nyitottak, melyet egyenesen a gázlóra irányítottak. Ekkor vált világossá, hogy a tatárokat szándékosan engedték át a másik partra, hogyígy aztán beszoríthassákbeszoríthatjáj őket a golyózáporba. Az átellenes partról segítség nem érkezett, Hassun-bej ellenben utasítást kapott a szekértábor elleni támadásra.<br>

Az üldözés közben a lovasság annyira felgyorsult, hogy már majdnem utolérte a hordát, amikor a folyó előtt a tatárok kétfelé oszlottak. A mögöttük vágtázó poroszok pedig nem tudták lefékezni magukat és belerohantak a gázlóba. A táborból a tüzet szüntettek, nehogy kárt tegyenek a saját erőikben. Ezt követően megindult a lengyel támadás, ami a folyóba szaladt lovasságot elsöpörte a csatatérről. A lengyelek változatlan lendülettel ugrattak át a másik partra, ahol von Waldeck majdnem teljes erejével ellenük indult. A svéd és porosz csapatokat azonban ellenfeleik rendre szétverték. A gyalogság megpróbált négyszögekbe rendeződve ellenállni a huszárság rohamának, de nem sokáig tudott kitartani egymaga.