„Szaru” változatai közötti eltérés

A '''szaru''' az állatok szarvának[[szarv]]ának anyaga. Ősi ipari nyersanyag.

Az állatok szarvképződményeként ősidők ótóta használja föl az ember a szaru anyagát különféle használati eszközök készítésére. Elsősorban a pásztornépek iparosai dolgozták föl. Már a [[jégkorszak]] után a szarvasok vonulását követően használták, mert a szarvas minden testrészének anyagát hasznosítani tudták.

Az állattenyésztésben a különféle juhok[[juh]]ok, [[kecske|kecskék]], [[szarvasmarha|szarvasmarhák]] szarvát dolgozták föl: kanalat, kürtöt, ivőkürtöt, fogantyút, pásztorbotot, íjmerevítő lemezeket, gombot, sótartót, és más eszközöket (pl. tűt is) készítettek belőle.

Gyakran szarvnak nevezik különféle állatok testén előforduló nyúlványokat is. Például az orrszarvúét[[orrszarvú]]ét.

A magyar pásztorművészetben gazdagon van képviselve a szaruföldolgozás. Legismertebbek az ivókürtök, pásztorbotok, mángorlók, gyufatartók, tükrösök és a sótartók. Legismertebb iparművészünk [[Király Zsiga]] volt.