„Képalkotó spektrometria” változatai közötti eltérés

Bár a szem esetében a hiperspektrális távérzékelésben használt megoldásoktól eltérő mechanizmussal történik az adatok feldolgozása és a spektrumok azonosítása, a szem evolúciója a távérzékelés fejlődéséhez hasonló utat járt be annyiban, hogy itt is a monokromatikus (fényképezésben fekete-fehér „pánkromatikus”„[[pánkromatikus film|pánkromatikus]]”) észlelés volt az első lépcsőfok (azaz a fényerősség érzékelése bizonyos hullámsávban), majd a dikromatikus és az ember esetében a trikromatikus (három színre érzékeny) látás következett. Az ember evolúciója során úgy tűnik, eddig „nem volt szükség” ennél több sáv és szélesebb spektrum érzékelésére (egyes lepkék tették meg ezt a lépést), de, akárcsak más területeken, az ember a maga alkotta eszközökkel képes egyrészt a sokáig ismeretlen eredetű színeket objektíven mérni, másrészt a „színek” érzékelési tartományát az ember által nem látható spektrum területre is kiterjeszteni.

A szürkületi (perem-, mozgás-, él-) látást segítő pálcikák (120 millió) más hullámhosszra érzékenyek (a kék felé: 510 nm), de ezt nem érzékeljük színként, csak szürkeárnyalatként, fényességként (monokróm, pánkromatikus). A csapok érzékenységi intervalluma a látható tartományt (távérzékelésben használt rövidítéssel: VIS, azaz visible) definiálja: ez a 380-780 nm (a CIE 1931 és MSZ 9620:1991 szerint), ami épp egy oktávnyi terjedelmű (a két végpont frekvenciájának aránya 2); Antal et al. (2005) szerint valószínűleg azért, mert ha egy oktávnál szélesebb tartományban is érzékeny lenne a szem, a receptorok felharmonikusait nem tudná megkülönböztetni: a receptorok ugyanis az adott érzékenységi frekvenciájuk kétszeresét is érzékelnék. Ezt alátámasztja az is, hogy a két szélső színt – az ibolyát és a pirost – hasonlóként dekódoljuk, azaz a színkör két vége „összeér” (körkörös percepció). A szem maximális érzékenysége 535 nm körül van, ami zöldessárga árnyalatnak felel meg. A három típusból különféleképp érzékeny és számuk sem egyenlő, mégis egyenlően veszik ki részüket a színlátásból. A legérzékenyebbek a legkisebb számban lévő, legnagyobb energiájú (ezért legkönnyebben detektálható), kék fotonokat érzékelő csapok. A csapok érzékenységi maximumai: hosszú hullámhosszú (sárgászöldben legérzékenyebb) csapok: 564 (-575), közepes hullámhosszú (kékeszöldben legérzékenyebb) csapok: 534 (-535), rövid hullámhosszú (kékben érzékeny) csapok: 420 (-445) nm.