„Zsidó holokauszt Magyarországon” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
-
Loldi (vitalap | szerkesztései)
24. sor:
1939 és 1941 között körülbelül 10-20 ezer zsidó menekült Magyarországra [[Csehország|Cseh-]] és [[Lengyelország]]ból, [[Ausztria|Ausztriából]], [[Németország]]ból és [[Szlovákia|Szlovákiából]]. Ezek az emberek többnyire hamis papírokkal bujkáltak, mások a Belügyminisztérium alá tartozó Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH) nyilvántartásába kerültek és [[internálótábor]]okban vagy szabadlábon voltak. Egy 1941-es népszámlálás szerint, valamint a [[Központi Statisztikai Hivatal]] legújabb elemzéseit is figyelembe véve, a kikeresztelkedettekkel együtt a magyarországi zsidók száma megközelítette a 800 ezer főt. A trianoni utáni magyarországon mintegy 480 ezer, [[Kárpátalja|Kárpátalján]], [[Erdély|Észak-Erdély]]ben, [[Felvidék]]en és [[Délvidék]]en összesen 320 ezer fő élt.<ref>A magyarországi zsidóság statisztikája településenként. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 1993.</ref><ref>Dolányi Kovács Alajos: A keresztény vallású, de zsidó származású népesség a népszámlálás szerint. Magyar Statisztikai Szemle, 1944. 4-5. 95-103.</ref> A „rendezetlen állampolgárságú” zsidókat Kárpátaljára kezdték áttelepíteni. [[Kozma Miklós]], Kárpátalja kormányzói biztosa támogatta a betelepítést és nemsokára megszerezte Horthy és [[Bárdossy László|Bárdossy]] hozzájárulását is. Júliusban megkezdődött a magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidók összegyűjtése. Az összegyűjtött, körülbelül 18 ezer embert először [[Kőrösmező]]re, majd innen több hullámban [[Ukrajna|Ukrajnába]] szállították. Augusztus második felében a deportáltakat [[Kamenyec-Podolszkij]] környékére szállították, ahol [[Fridrich Jeckeln]] [[SS]]-tábornok alakulatai a helyi zsidó lakossággal együtt augusztus 27-28-án legéppuskázták. Mikor a magyar hatóságok tudomást szereztek a történtekről, több neves közéleti személyiség, mint [[Rassay Károly]], [[Slachta Margit]] és mások tiltakozásba kezdtek. A további kiszállításokat a térség irányítását átvevő németek leállították. A deportáltak közül körülbelül 2-3 ezer ember sikeresen visszajutott Magyarországra. Összesen körülbelül 15-16 ezren haltak meg a kivégzésekben illetve a deportálás következményeiben.<ref>Geyer Artur: Az első magyarországi deportálás. In: Új Élet Naptár 1960-61, Budapest 1960. 77.</ref>
 
1942 elején az előző év tavaszán bekebelezett [[Délvidék]]en, a jugoszláv partizánok tevékenységeire válaszként a magyar csendőrség katonai alakulatokkal együttműködve, január 20 és 23. között több száz [[újvidék]]i lakost (köztük nőket, gyerekeket, öregeket) mészároltak le a nyílt utcán, vagy lőttek a jeges folyóba. A 3340 áldozat közül 700 zsidó volt. <ref>[http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=2_2_3 A kamenyec-podolszkiji deportálás és az újvidéki mészárlás]</ref> {{forr2|A mészárlás a hadsereg tisztjeinek magánakciója volt, a felsőbb hadvezetés a bűnösöket felkutatta és kivégezte.}}
 
==1942-1944-es időszak ==