„Koch Sándor (mineralógus)” változatai közötti eltérés

a
 
==Koch Sándor Ásványgyűjtemény==
 
{{csonk-szakasz}}
=== A gyűjtemény története ===
A '''Koch Sándor Ásványgyűjtemény''' története szorosan összefonódik a '''[[Szegedi Tudományegyetem]] Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékének''' történetével.
 
Az Egyetem a kolozsvári [[Ferenc József]] Tudományegyetem jogutódjaként a [[trianon]]i döntést követően, [[1921]]-ben költözött [[Szeged]]re. A [[Geológia]]i és [[Ásványtan]]i Intézet első érdemi vezetője [[Szentpétery Zsigmond]] volt. Szentpétery nevéhez fűződik az intézet első ásvány-kőzettani gyűjteményének létrehozása, ez főként a [[Magyar Nemzeti Múzeum]] Ásványtárának, a [[Budapesti Műegyetem]], és a Tudományegyetem Ásványtani Tanszékének ajándékaiból állt.
 
Az [[1940]]/41-es évben Szentpétery professzor a kolozsvári egyetemre távozott, Szegeden pedig a régi intézet nyomdokán két új tanszék született, a '''Geológiai és Őslénytani''', valamint az '''Ásványtani és Kőzettani Intézet'''. Ez utóbbinak '''Koch Sándor''' kerül az élére, aki előtte tizenöt éven át a [[Magyar Természettudományi Múzeum]], fénykorában világhírű Ásványtárában dolgozott. ''(E kollekció, [[Semsey Andor]] és [[Krenner József]] negyven évig tartó együttműködésének gyümölcse. A [[Kárpát-medence]] ásványainak legteljesebb gyűjteménye azonban javarészt elpusztult az [[1956-os forradalom]] idején.)''
 
Koch professzor a gyűjteményanyaggal nagyon gyengén ellátott Intézetben kiállította saját gyűjteményét, - ásványgyűjtemények esetében merőben szokatlan - genetikai osztályozási szempontok alapján. Három szekrényben kaptak helyet a magmás-, üledékes-, és metamorf eredetű ásványok. Ezután következett a kristálytani szekrény - csupa válogatott, jól fejlett kristályegyeddel, ezt ásványfizikai és rendszertani tárló követte. További szekrényekben kerültek kiállításra a Kárpát-medence ásványai, szintén genetikai sorrendben. Koch és később Dr. [[Mezősi József]] gyűjtőútjai mellett sok darabbal gyarapodott a gyűjtemény.
 
A gyűjtemény sok érdekes darabbal bővült az [[1941]]-43-as intézeti gyűjtőutaknak köszönhetően, főként a [[Rozsnyó]] környéki bányavidékről ([[cinnabarit]], [[sziderit]], [[wolnyn]], [[albit]], stb.), és az akkor ismét [[Magyarország]]hoz tartozó szatmári bányavidékről ([[Maramureş]] - [[Románia]]). Az Intézet átalakítása után ismét rögtön csomagolni kellett, [[1944]]-ben - „felsőbb utasításra" - a műszereket és könyveket [[Sopron]]ba, az Ásványgyűjteményt pedig dobozokba zárva a pincébe menekítették.
 
Az Intézet helyreállítása és újraszervezése [[1945]]-ben kezdődött meg, az ásványgyűjtemény kb. 20%-os kárt szenvedett, a műszer és szakfolyóirat állomány ennél sokkal többet, ekkor tűnt el Koch professzor húsz éves fáradhatatlan munkájának eredménye a "Magyarország ásványai" című monográfiájához összegyűjtött adatrengeteg is. A háború után kitartóan újrakezdi az anyaggyűjtést, ezúttal azonban már nem az egész [[Kárpát-medence]] feldolgozását vállalja, hanem csak a [[Magyarország]] tényleges határain belüli területekét.
 
Az Ásványgyűjtemény a 60-as, 70-es években Koch professzor jó nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően évről évre bővült ásványokkal: drezdai és freibergi tanulmányút során német, a brünni kapcsolattartás révén csehszlovák darabokkal. Rendszeressé válnak a tanulmányutak ([[Albánia]], [[Szovjetunió]]), és a szintén a gyűjteményt bővítő intézeti gyűjtőkirándulások [[Magyarország]] akkor még aktív bányavidékeire ([[Rudabánya]], [[Gyöngyösoroszi]], [[Recsk]] stb.).
 
===Koch Sándor vezetésével leírt új ásványok===
 
* '''[[Fülöppit]]''' - 3PbS·4Sb2S3, lelőhelye a [[Kereszthegyi-bánya]] Nagybányán, nevét a megtalálóról, Koch Sándor barátjáról, gyűjtőtársáról, [[Fülöpp Béla]] ügyvédről kapta,
 
* '''[[Csiklovait]]''' - Bi2TeS2, az ásványt az egykori [[nagybörzsöny]]i aranybányából írta le, de nevét [[erdély]]i lelőhelyéről kapta,
 
* '''[[Mátrait]]''' - ZnS (3R), a cink-szulfid harmadik, rombos variációjának (a [[szfalerit]] és a [[wurtzit]] mellett) típuslelőhelye a [[Mátra]]-hegységbeli [[Gyöngyösoroszi]], (a mátrait külön ásványfajként való elfogadása a mai napig vitatott),
 
* '''[[Kiscellit]]''' - az IMA ([[Nemzetközi Ásványtani Asszociáció]]) által külön ásványfajként nem elfogadott kiscellit, fosszilis gyantaféleség a Budapest melletti [[Remete-hegy]] ún. [[Kiscelli-agyag formáció]]jából.
 
1965-ben az egyetem megvásárolta Koch Sándor magángyűjteményét, mely lehetővé tette a kiállítás gazdagítását.
 
==Források==
* Pál-Molnár Elemér, Kóbor Balázs (2000): A [[Szegedi Tudományegyetem]] [[Koch Sándor]] ásványgyűjteménye. EMT Bányász-Kohász-Földtan Konferencia, [[Kolozsvár]], 113.
141

szerkesztés