Koch Sándor (mineralógus)
Koch Sándor (Kolozsvár, 1896. augusztus 16. – Szeged, 1983. május 25.) mineralógus, a föld- és ásványtani tudományok doktora (1952), Kossuth-díjas (1953).
| Koch Sándor | |
| Született |
1896. augusztus 16. Kolozsvár |
| Elhunyt |
1983. május 25. (86 évesen) Szeged |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Koch Sándor |
| Szülei | Koch Ferenc |
| Foglalkozása | mineralógus |
| Kitüntetései | Kossuth-díj |
| Sírhely | Farkasréti temető[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Koch Sándor témájú médiaállományokat. | |
Koch Ferenc (1853–1942) kémikus fia, Koch Antal (1843–1927) geológus unokaöccse, Koch Nándor (1885–1961) földrajztudós, geológus unokatestvére, Koch Sándor (1925–2009) virológus apja.
ÉletpályájaSzerkesztés
Kolozsváron született. Édesapját hamarosan Budapestre helyezték, így elemi és középiskolai tanulmányait már ott végezte. Ezután beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem természetrajz-kémia szakára. Az egyetemet 1919-ben fejezte be, de közben másfél évet az orosz és olasz frontokon töltött.
Az egyetem befejezése után a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárába került. Az ott eltöltött 15 év tovább erősítette az addig is ismert ásványtani érdeklődését, a munkakör véglegesen meghatározta későbbi tudományos pályáját. 1920-tól folyamatosan jelentek meg tanulmányai a különböző folyóiratokban, amelyekben a Kárpát-medence bányahelyeinek ásványaival foglalkozott. 1935-ben kilépett az Ásványtár kötelékéből és a Nemzeti Múzeum Elnöki Hivatalának lett vezetője. Ebben az évben jelent meg Vendl Máriával írt „A drágakövek" című műve.
1940-1969Szerkesztés
1940-ben a Szegeden alakult új egyetemen egyetemi tanári kinevezést kapott. Ez már jövőbeli elképzeléseinek megvalósulását jelentette, hiszen az oktatás, kutatás, gyűjtemény kiállítása, szervezése és megvalósítása terén érvényre juttathatta azokat. Az ásványtani oktatási-kutatási profil megteremtésével együtt létrehozta az ország határain túl is jól ismert - ma már az ő nevét viselő - ásványgyűjteményt.
Szegedi évei alatt is sorra jelentek meg tanulmányai a Kárpát-medence ásványairól. 1952-ben megírta az „Ásványtan története Magyarországon” című könyvét, majd 1966-ban megjelent a „Magyarország ásványai” című könyv. Közben a felsőoktatás igényeit szem előtt tartva Sztrókay Kálmánnal megírta a máig is alapmunkának számító „Ásványtan" című tankönyvet.
1970-1983Szerkesztés
50 évi szolgálat után 1969-ben ment nyugdíjba. Kiemelkedő tudományos munkásságát igazolja a megjelent közel száz tanulmánya, könyve.
MűveiSzerkesztés
- A magyar ásványtan története (1952)
- Könyv a kövekről (Budapest 1957)
- Magyarország ásványai (1966, 1985)
Koch Sándor ÁsványgyűjteménySzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ 2019. szeptember 9.
ForrásokSzerkesztés
- Pál-Molnár Elemér, Kóbor Balázs (2000): A Szegedi Tudományegyetem Koch Sándor ásványgyűjteménye. EMT Bányász-Kohász-Földtan Konferencia, Kolozsvár, 113.
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X