Koch Sándor (mineralógus)

(1896–1983) magyar mineralógus, egyetemi tanár

Koch Sándor (Kolozsvár, 1896. augusztus 16.Szeged, 1983. május 25.) mineralógus, a föld- és ásványtani tudományok doktora (1952), egyetemi dékán, Kossuth-díjas (1953), emellett a kochsándorit nevű ásvány az ő nevét viseli.[1]

Koch Sándor
Született 1896. augusztus 16.
Kolozsvár
Elhunyt 1983. május 25. (86 évesen)
Szeged
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei Koch Sándor
Foglalkozása mineralógus
Iskolái Budapesti Tudományegyetem (–1919)
Kitüntetései Kossuth-díj (1953)
Sírhely Farkasréti temető (7/6-1-22/23)
A Wikimédia Commons tartalmaz Koch Sándor témájú médiaállományokat.

Koch Ferenc (1853–1942) kémikus fia, Koch Antal (1843–1927) geológus unokaöccse, Koch Nándor (1885–1961) földrajztudós, geológus unokatestvére, Koch Sándor (1925–2009) virológus apja.

ÉletpályájaSzerkesztés

Kolozsváron született. Édesapját hamarosan Budapestre helyezték, így elemi és középiskolai tanulmányait már ott végezte. Ezután beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem természetrajz-kémia szakára. Az egyetemet 1919-ben fejezte be, de közben másfél évet az keleti és olasz frontokon töltött.

Az egyetem befejezése után a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárába került. Az ott eltöltött 15 év tovább erősítette az addig is ismert ásványtani érdeklődését, a munkakör véglegesen meghatározta későbbi tudományos pályáját. 1920-tól folyamatosan jelentek meg tanulmányai a különböző folyóiratokban, amelyekben a Kárpát-medence bányahelyeinek ásványaival foglalkozott. 1935-ben kilépett az Ásványtár kötelékéből és a Nemzeti Múzeum Elnöki Hivatalának lett vezetője. Ebben az évben jelent meg a Vendl Máriával írt A drágakövek című műve.

1940–1969Szerkesztés

1940-ben a Szegeden alakult új egyetemen egyetemi tanári kinevezést kapott.[2] Ez már jövőbeli elképzeléseinek megvalósulását jelentette, hiszen az oktatás, kutatás, gyűjtemény kiállítása, szervezése és megvalósítása terén érvényre juttathatta azokat. Az ásványtani oktatási-kutatási profil megteremtésével együtt létrehozta az ország határain túl is jól ismert – ma már az ő nevét viselő – ásványgyűjteményt. Kutatásai mellett a tanszék vezetője (1940–1968), és dékánhelyettese (1946–1947 és 1948–1949) volt, valamint három alkalommal is megválasztották a Természettudományi Kar dékánjává (1947–1948, 1954–1957, 1960–1963).[3][4]

Szegedi évei alatt is sorra jelentek meg tanulmányai a Kárpát-medence ásványairól. 1952-ben megírta az Ásványtan története Magyarországon című könyvét, majd 1966-ban megjelent a Magyarország ásványai című könyv. Közben a felsőoktatás igényeit szem előtt tartva Sztrókay Kálmánnal megírta a máig is alapmunkának számító Ásványtan című tankönyvet.

1970–1983Szerkesztés

50 évi szolgálat után 1969-ben ment nyugdíjba. Kiemelkedő tudományos munkásságát igazolja a megjelent közel száz tanulmánya, könyve.

MűveiSzerkesztés

EmlékezeteSzerkesztés

Koch Sándor ÁsványgyűjteménySzerkesztés

KochsándoritSzerkesztés

A Kövecses-Varga Lajos által 2004-ben felfedezett ásvány a legendás mineralógus tiszteletére a kochsándorit nevet kapta. Összetétele víztartalmú kalcium-alumínium-karbonát, amely hófehér, 0,5-1,5 mm-t elérő, tűs kristályokból felépülő, selyemfényű, gömbös halmazok formájában jelenik meg.[5] Első megtalálási helye a mányi szénbánya meddőhányója volt, ám annak rekultiválásával már nem használható lelőhelyként.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A kochsándorit története « Ásványmúzeum – Mineralmuseum, Siófok (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
  2. Koch Sánor életrajza a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár honlapján. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
  3. Koch Sándor | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
  4. Nemzeti Örökség Intézete - Koch Sándor (magyar nyelven). Nemzeti Örökség Intézete - Koch Sándor. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
  5. Új ásványt fedeztek fel magyar kutatók (magyar nyelven). https://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés