|
==Koch Sándor Ásványgyűjtemény==
{{fő|Koch Sándor Ásványgyűjtemény}}
=== A gyűjtemény története ===
A '''Koch Sándor Ásványgyűjtemény''' története szorosan összefonódik a '''[[Szegedi Tudományegyetem]] Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékének''' történetével.
Az Egyetem a kolozsvári [[Ferenc József]] Tudományegyetem jogutódjaként a [[trianon]]i döntést követően, [[1921]]-ben költözött [[Szeged]]re. A [[Geológia]]i és [[Ásványtan]]i Intézet első érdemi vezetője [[Szentpétery Zsigmond]] volt. Szentpétery nevéhez fűződik az intézet első ásvány-kőzettani gyűjteményének létrehozása, ez főként a [[Magyar Nemzeti Múzeum]] Ásványtárának, a [[Budapesti Műegyetem]], és a Tudományegyetem Ásványtani Tanszékének ajándékaiból állt.
Az [[1940]]/41-es évben Szentpétery professzor a kolozsvári egyetemre távozott, Szegeden pedig a régi intézet nyomdokán két új tanszék született, a '''Geológiai és Őslénytani''', valamint az '''Ásványtani és Kőzettani Intézet'''. Ez utóbbinak '''Koch Sándor''' kerül az élére, aki előtte tizenöt éven át a [[Magyar Természettudományi Múzeum]], fénykorában világhírű Ásványtárában dolgozott. ''(E kollekció, [[Semsey Andor]] és [[Krenner József]] negyven évig tartó együttműködésének gyümölcse. A [[Kárpát-medence]] ásványainak legteljesebb gyűjteménye azonban javarészt elpusztult az [[1956-os forradalom]] idején.)''
Koch professzor a gyűjteményanyaggal nagyon gyengén ellátott Intézetben kiállította saját gyűjteményét, - ásványgyűjtemények esetében merőben szokatlan - genetikai osztályozási szempontok alapján. Három szekrényben kaptak helyet a magmás-, üledékes-, és metamorf eredetű ásványok. Ezután következett a kristálytani szekrény - csupa válogatott, jól fejlett kristályegyeddel, ezt ásványfizikai és rendszertani tárló követte. További szekrényekben kerültek kiállításra a Kárpát-medence ásványai, szintén genetikai sorrendben. Koch és később Dr. [[Mezősi József]] gyűjtőútjai mellett sok darabbal gyarapodott a gyűjtemény.
A gyűjtemény sok érdekes darabbal bővült az [[1941]]-43-as intézeti gyűjtőutaknak köszönhetően, főként a [[Rozsnyó]] környéki bányavidékről ([[cinnabarit]], [[sziderit]], [[wolnyn]], [[albit]], stb.), és az akkor ismét [[Magyarország]]hoz tartozó szatmári bányavidékről ([[Maramureş]] - [[Románia]]). Az Intézet átalakítása után ismét rögtön csomagolni kellett, [[1944]]-ben - „felsőbb utasításra" - a műszereket és könyveket [[Sopron]]ba, az Ásványgyűjteményt pedig dobozokba zárva a pincébe menekítették.
Az Intézet helyreállítása és újraszervezése [[1945]]-ben kezdődött meg, az ásványgyűjtemény kb. 20%-os kárt szenvedett, a műszer és szakfolyóirat állomány ennél sokkal többet, ekkor tűnt el Koch professzor húsz éves fáradhatatlan munkájának eredménye a "Magyarország ásványai" című monográfiájához összegyűjtött adatrengeteg is. A háború után kitartóan újrakezdi az anyaggyűjtést, ezúttal azonban már nem az egész [[Kárpát-medence]] feldolgozását vállalja, hanem csak a [[Magyarország]] tényleges határain belüli területekét.
Az Ásványgyűjtemény a 60-as, 70-es években Koch professzor jó nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően évről évre bővült ásványokkal: drezdai és freibergi tanulmányút során német, a brünni kapcsolattartás révén csehszlovák darabokkal. Rendszeressé válnak a tanulmányutak ([[Albánia]], [[Szovjetunió]]), és a szintén a gyűjteményt bővítő intézeti gyűjtőkirándulások [[Magyarország]] akkor még aktív bányavidékeire ([[Rudabánya]], [[Gyöngyösoroszi]], [[Recsk]] stb.).
===Koch Sándor vezetésével leírt új ásványok===
* '''[[Fülöppit]]''' - 3PbS·4Sb2S3, lelőhelye a [[Kereszthegyi-bánya]] Nagybányán, nevét a megtalálóról, Koch Sándor barátjáról, gyűjtőtársáról, [[Fülöpp Béla]] ügyvédről kapta,
* '''[[Csiklovait]]''' - Bi2TeS2, az ásványt az egykori [[nagybörzsöny]]i aranybányából írta le, de nevét [[erdély]]i lelőhelyéről kapta,
* '''[[Mátrait]]''' - ZnS (3R), a cink-szulfid harmadik, rombos variációjának (a [[szfalerit]] és a [[wurtzit]] mellett) típuslelőhelye a [[Mátra]]-hegységbeli [[Gyöngyösoroszi]], (a mátrait külön ásványfajként való elfogadása a mai napig vitatott),
* '''[[Kiscellit]]''' - az IMA ([[Nemzetközi Ásványtani Asszociáció]]) által külön ásványfajként nem elfogadott kiscellit, fosszilis gyantaféleség a Budapest melletti [[Remete-hegy]] ún. [[Kiscelli-agyag formáció]]jából.
1965-ben az egyetem megvásárolta Koch Sándor magángyűjteményét, mely lehetővé tette a kiállítás gazdagítását.
===A gyűjtemény felépítése===
Az ásványgyűjtemény alapvetően két fő részből áll. A jelenlegi, falak mellett álló vitrinekben '''rendszertani gyűjteményt''' találunk. A 15 vitrinben kiállított közel 400 ásványfaj 1156 példánya látható itt a következő csoportosítás szerint:
* I. Terméselemek,
* II. Szulfidok és szulfosók
* III. Oxidok, hidroxidok,
* IV. Szilikátok,
* V. Foszfátok és rokon vegyületek,
* VI. Szulfátok és rokon vegyületek.
* VII. Karbonátok, borátok, nitrátok,
* VIII. Halogenidek IX. Szerves ásványok.
A rendszertani gyűjtemény értékét növeli, hogy az itt kiállított példányok 80%-a szintén [[kárpát-medence]]beli lelőhelyről származik.
A '''[[terméselem]]ek''' között feltétlenül említésre méltó darab az [[Erdélyi-érchegység]]ből, már a római korban is művelés alá vont [[Verespatak]]ról származó 2 cm-t is meghaladó méretű fennőtt aranylemez.
A [[termésezüst]] egy nagyméretű pszeudomorfózával képviselteti magát a klasszikusnak számító, de immáron régóta bezárt [[Kongsberg]]ből, és egy meglepő formájú, strucctoll alakú vázkristállyal [[Freiberg]]ből.
A '''[[tellurid]]ok és a [[szulfid]]ok''' közül említésre méltóak a a magyar vonatkozású [[nagyágit]], [[krennerit]], [[sylvanit]] darabok az [[Erdélyi-érchegység]] egykori aranybányáiból, valamint az [[andorit]], a [[semseyit]] és a [[fizélyit]] kis méretű, de szépen fejlett, fényes kristályai a [[szatmári bányavidék]]ről.
Az oxidok, hidroxidok szekrényében szinte az összes kriptokristályos kvarcváltozatot felfedezhetjük (kalcedon, jáspis, achát stb.) a Kárpátokon belüli valamennyi klasszikus lelőhelyről (Tekerő, Kötelesmező, Háromvíz), de az opálváltozatok között két pompás példánnyal képviselteti magát, az évszázadokig „magyar nemzeti drágakőként" számon tartott nemesopál is Veresvágásról.
A limonit szín-, és formagazdagsága hasonló a kvarcváltozatokéhoz. A több mint egy évtizede bezárt Rudabánya, és az egykori gyalári vasbányák limonit csoportjai absztrakt szobrokra emlékeztetnek, fényes fekete színűkkel, vagy irizáló felületükkel tűnnek ki Gömörrákos - Vashegy fürtös-cseppköves vaskobakjai, goethit-drúzái.
Koch professzor és utódja Grassely Gyula professzor leningrádi kapcsolatainak jóvoltából a 60-as években meglehetősen sok ásvány- és kőzetpéldány kerül a gyűjteménybe a Kola-félsziget alkáli kőzeteiből, és az azokhoz kötődő ércesedésekből. Hasonló módon gyarapodott a rendszeres gyűjtemény izlandi zeolitokkal, és a híres szicíliai kénbányákból néhány attraktív terméskén, cölesztin, aragonit csoporttal.
A gyűjtemény igazi „kincsei" azonban a terem közepén álló négy vitrinben találhatók, és itt lelhető fel Koch Sándor egykori magángyűjteményéből származó darabok túlnyomó többsége is. A „Kárpát- medence gyűjtemény" 1058 példánya az egykori, trianoni döntés előtti Magyarország szinte minden bányaterületét felöli mineralógiai szempontból.
A kiállított példányok rendszerezése - meglehetősen szokatlan módon, de mindenképpen didaktikusan - genetikai alapú. A magmás kőzetek, és az azokhoz kötődő ércesedések ásványvilágának képviselőit az üledékes, és metamorf geofázis ásványai követik, először mindig a jelenlegi magyarországi lelőhelyről származó példányokkal, aztán a jelenleg Szlovákiához, és Romániához tartozó bányaterületek ásványai következnek.
Az első vitrin tartalmazza Rudabánya vasas-metaszomatikus érctelepének oxidációs-cementációs övéből származó, gyönyörű, másodlagos rézásványok példányait: malachittal bevont ágas-bogas termésréz darabokat, azurit 10 cm-es kristályait, malachit 2 cm hosszú kévés csoportjait fehér kalciton fennőve. Az ércesedés azurit kristályok utáni malachit pszeudomorfózái, és a kuprit oktaéderek nem ritkán 2,5 cm-t is elérő kristályai vetekednek az arizonai Bisbee, a namíbiai Tsumeb és a franciaországi Chessy világhírű leleteivel, és bizonyítják, hogy Rudabánya méltánytalanul nem eléggé ismert a nemzetközi mineralógiában.
A Koch-gyűjtemény pótolhatatlan kincsei közé tartoznak a bánáti-kontaktvidék rég felhagyott bányáiból származó szkarnos ásványok (gránátok, wollastonit, fassait stb.). A többnyire granodioritok és mészkövek kontaktusához kötődő magnetites, és polimetallikus ércesedésekből származó példányok a Bánát ásványvilágának változatosságáról tanúskodnak. A gyűjtemény ún. „gránát-sora" Vaskőről és Dognácskáról származó, változatos színű rombdodekaéderes és deltoidikozitetraéderes andraditokat mutat be, javarészt a század 10-es éveiből. Ugyanilyen klasszikus leletek Dognácska tárcsa alakú hematit ikrei és az új-moldovai cianotrichit. Említésre méltóak még Vaskő bizmutinjei, prazemjei, több cm-es, gránátokkal benőtt diopszid-csoportjai, és néhány érdekes paragenezis: ametiszt kristályok andraditon, eritrin kvarccal magnetiten.
A második vitrin rejti a túlnyomórészt az egykori felvidéki - napjainkban Szlovákia területére eső - klasszikus bányahelyekről származó ásványokat. A Szepes-Gömöri Érchegység gyönyörű szideritekkel, szideriten fennőtt albitokkal, tetraedritekkel, szfaleritekkel, érdekes alakú torzult kvarckristályokkal képviselteti magát az egykori rozsnyói Bernardi-bányából, jól fejlett cinnabarit és dolomit kristályokkal, irizáló, kékes színű evansitokkal Alsósajóról változatos formájú vaskobakokkal Dobsináról.
Selmecbánya, az egykori felső-magyarországi bányászati akadémiának helyt adó híres királyi város bányáiból az e lelőhelyről jól ismert hiányosan fejlett kvarckristályok mellett, ametiszt mély lila csoportját, akantittal bevont kvarcokat, jól fejlett stefanitot, és páratlan esztétikájú dúcos, jogarkvarcot is őrzünk a gyűjteményben.
A Besztercebánya környéki ércesedésekhez tartozó Libetbánya a típuslelőhelye a libethenitnek, és az euchroitnak, amelyekből 3 szép, jól fejlett kristályokat tartalmazó ásványcsoport is van a gyűjteményben, hasonlóan a Végleskálnokról leírt hauerit 2 cm-es oktaéderéhez.
A belső-kárpáti vulkanikus koszorú polimetallikus ércesedései magyarországi lelőhelyekről csak Gyöngyösoroszi, Recsk, és Nagybörzsöny által vannak képviseltetve. Gyöngyösoroszi ametisztjei mellett szépek a már több, mint egy évtizede bezárt bánya kalcit-variációi és almazöld fluoritjai is.
Egész vitrint foglalnak el a szatmári bányavidék, Nagybánya környéki ércesedéseinek ásványai. Bár a bányák jelenleg is művelés alatt állnak, a Koch Sándor gyűjtemény mégis a harmincas-ötvenes években előforduló ásvány-paragenezisekről nyújt átfogó képet, különösen tekintettel a világháború éveire, amikor is e bányákat ideiglenesen visszacsatolták Magyarországhoz, és így lehetőség nyílt a rendszeres gyűjtésre. Pótolhatatlanok a felsőbányáról leírt felsőbányit, és a szintén e típuslelőhelyről származó andorit csoportjai. A régi felsőbányi bányahegy mára már teljesen lebányászott telérjeiből ritka ezüstérceket, geokronitot, és freieslebenitet is örzünk.
Felsőbánya messze földön híres baritjairól. A gyűjtemény értékes részét képezi az itt előforduló barit-változatokat bemutató „barit-sor", amelynek tagjai között tenyérnyi kristályok is előfordulnak antimonit társaságában. Máskor a barit csoportok színe meglepő: auripigment zárványaitól sárgára, realgártól pirosra, boulangerittől és jamesonittól feketére festve.
Ásványtani unikumnak számítanak Kisbánya rozetta alakú, besüllyedt bázislapú pirrhotin csoportjai (gyakran vivianittal) a híres ásványcsodákat termelő, de mára teljesen lebányászott Salán-telérből, a kereszthegyi bánya (Dealul Crucii, Baia Mare - Románia) pirargiritje és az innen leírt, Koch Sándor által - ásványgyűjtő barátjáról (Fülöpp Béla) - fülöppitnek elnevezett komplex szulfidja. Kapnikbánya esztétikus fluoritokkal, és rodokrozit kristályokkal örvendezeti meg a látogatót.
A Kárpát-medence gyűjtemény negyedik vitrinjében kaptak helyet az Erdélyi-középhegység egykoron világhírű aranybányáinak telluridjai (nagyagit, krennerit, szilvanit) és egyéb telérkitöltő ásványai (alabandin, rodokrozit, realgár, kvarc). A Koch Sándor Gyűjtemény féltett kincse a minden valószínűség szerint a világ legnagyobb hessit (ólom-tellurid) kristálya. Bár a kristály törött, mégis pótolhatatlan - hiszen a lelőhelynek, Botesbányának manapság az egykori helyét sem könnyű megtalálni.
Oldalakon keresztül folytathatnánk még az élettelen természet remekeinek felsorolását, de a személyes élményt semmi sem pótolhatja. Előzetes bejelentkezés alapján tanszékünk szakszerű idegenvezetéssel várja az ásványok világa iránt érdeklődőket hétköznaponként egész évben.
==Források==
| 