|
'''Légrády Sándor''' ([[1906]] – [[1987]]) festő, [[ötvösművészet, |ötvösművész]], [[postabélyeg, |bélyegtervező]].
Légrády Sándor az Iparművészeti Főiskola ötvös szakán tanult, majd a Fővárosi Iparrajz Iskola díszítőfestő osztályán az üvegfestőszak növendéke volt.
1929-ben lett az Állami Nyomda grafikusa, ahol postabélyeg és általános értékpapír tervezéssel foglalkozott.
1932-ben jelent meg első ízben bélyege. E Szent Erzsébet bélyegsorozat nemcsak pályája kezdetét jelentette, de mérföldkő volt a nyomda életében is, hiszen ezek a címletek készültek először ún. mélynyomásos technológia alkalmazásával.
Ezt követően sorra kapta a tervezői megbízásokat, és a háború alatt is dolgozott.
1941-ben államtitkári kinevezést kapott. Nevéhez kötődik többek között a Mátyás templom kincseinek megmentése.
1948-ban kezdett újból bélyegtervezéssel foglalkozni.
1953-ban kapta egyik legnagyobb művészeti elismerését az Aachenben rendezett „Madonna bélyegek” kiállításon, ahol a „Patrona Hungariae” bélyegéért a harmadik díjat nyerte el.
Munkássága során közel 100 alkalmi és forgalmi bélyeget, bélyegsorozatot és blokkot tervezett a magyar történelem és kultúra kiemelkedő alakjairól, valamint jelentős eseményeiről. 74 éves koráig a Várban működő Állami Nyomdában dolgozott.
==Jelentősége==
| 