A '''devotio moderna''' ([[latin nyelv|latinul]] ''modern jámborság/lelkiség'') egy [[középkorkeresztény]]i lelkiségi irányzat a [[keresztény14. század|14.]] vallásiés irányzat[[15. század]]ban, amely a [[római katolikus egyház]] belső megújulását célozta. Középpontjában a befelé fordulás, elmélyülés, az imádságlelki és aerkölcsi módszeresmegújulását elmélkedés,tűzte azki erényekcélul. mindennapos,A azflamand állapotbelimisztika kötelességekhatására teljesítésébena megvalósuló[[Geert gyakorlásaGroote|Geert állt.de AzGroote]] elnevezéstáltal alapított [[JohannKözös Busch]],Élet a [[windesheimTestvérei]]ikolostorkörében krónikása használta először. Amegszülető ''devotio moderna'' képviselői a „mindennapok misztikáját”<ref>{{cite web | url = http://lexikon.katolikus.hu/LINKEK/LINKDDDD/08DEVAY.HTML | title = Magyar Katolikus Lexikon | accessdate = 2008-09-20 }}</ref> helyezték előtérbe., Azmelyet irányzataz céljaérzelmi alapokon álló bensőségesség, krisztusközpontúság, a vallásos[[Szentírás]] szeretete, a kétkézi munka megbecsülése, az ifjúság nevelése, a rendszeres imádságos élet, személyesséa válásaszegénység, valamint az erények mindennapos, az állapotbeli kötelességek teljesítésében megvalósuló gyakorlása határozott voltmeg. A mozgalom alaptéziseit [[Kempis Tamás]] a ''Krisztus követése'' (''De imitatione Christi'') című művében fogalmazta meg, amellyel nagy hatást gyakorolt a középkori Nyugat lelkiségére, valamint a [[16. század]]i [[katolikus megújulás]]ra.
