„I. al-Mutavakkil abbászida kalifa” változatai közötti eltérés

a
belsőlink jav
a (belsőlink jav)
Al-Mutavakkil trónra lépése előtt nem töltött be politikai szerepet, és elődeinél jóval kevésbé érdekelték a művészetek is (igaz, [[al-Buhturí]]t udvari költőjévé fogadta). Vallási tekintetben ráadásul erősen eltérő nézeteket vallott rokonainál, lévén a szunnita ortodoxia elkötelezett híve. Ennek jegyében trónra lépve eltörölte a [[mutazilita]] tant érvényre juttató [[mihna|mihnát]], véget vetve az [[Ahmad ibn Hanbal]] vezette [[ulema]] ellenállását [[827]] óta őrlő üldözésnek. A kalifa nem csak elhatárolódott a nem ortodox irányzatoktól, hanem kifejezetten ellenségesen viszonyult mindenhez, ami nem szunnita muszlim volt. [[848]]-ban magához rendelte a síiták egyik vezetőjét, a tizedik [[imám]]nak tekintett [[Alí al-Hádí]]t, akit kisfiával együtt házi őrizetbe helyezett fővárosában [[Szamarra|Szamarrában]]. A síiták számára megtiltotta [[al-Huszajn ibn Alí|Huszajn]] imám kerbelai sírjának zarándoklat-jellegű felkeresését. Több diszkriminatív intézkedést is hozott az egyébként védett [[keresztény]] és [[zsidó]] alattvalókkal szemben is.
 
Al-Mutavakkil idején ütközött ki igazán az atyja által felállított, leginkább [[törökök|török]] származású lovasíjász erőket tömörítő rabszolgahadsereg hátránya. A fokozatosan felállított alakulatok állandó konfliktusban voltak a régebbi, [[Arabok|arab]] és [[horászán]]i erőkkel, de egymással is. Ez ahhoz a helyzethez vezetett, hogy a hadsereg vezetői nem merték megkockáztatni, hogy Szamarrát elhagyva elveszítsék udvarban szerzett pozícióikat, magukat riválisaik intrikáinak célpontjává téve. A központi hadjáratok így megritkultak, és legfeljebb kisebb belső lázadások leverésére szorítkoztak. Mindebből leginkább az ismét megerősödő [[Bizánci Birodalom]] tudott hasznot húzni, amelynek flottája [[853]]-ban és [[859]]-ben [[Damietta]] [[egyiptom]]i tengeri támaszpontját támadta, és az [[anatólia]]i határon is sorra foglalta el az erődöket a muszlimoktól.
 
Al-Mutavakkilt fia, [[al-Muntaszir]] gyilkoltatta meg egyes török tisztekkel összefogva, miután attól tartott, hogy megváltoztatja a számára kedvező öröklési rendet. A gyilkosságnak egyúttal al-Mutavakkil mindenható [[vezír]]e, az egyébként szintén török származású [[al-Fath ibn Hákán]] is áldozatául esett. A gyilkosság jelentette az ún. [[szamarrai anarchia]] kezdetét, amely mintegy harminc éven át dühöngött, és az [[Abbászida Kalifátus]] széteséséhez vezetett.