„Fúvóka (hangszerrész)” változatai közötti eltérés

Az [[ajaksípos hangszerek]] fúvókája a legősibb, legegyszerűbb hangkeltő szerkezet, a legegyszerűbb estben nem egyéb, mint egy cső pereme (pl.például [[pánsíp]], [[tilinkó]]), vagy a hangszertest végén különlegesen kialakított nyílás (pl.például [[fuvola]]), melyre a zenész ajkaival levegősugarat irányít, és így létrejönnek azok a légörvények, peremhangok, melyek cső- vagy üregrezonátor segítségével zenei hangot eredményeznek. A csőrös fuvolák (pl.például [[furulya]]) esetében ezt az irányított légáramot a fúvókába épített légcsatorna hozza létre. Az orgona ajaksípjai is ehhez hasonló elv alapján működnek.

A [[nádnyelves hangszerek]] fúvókája [[nyelvsíp]]ként működő rugalmas nádnyelvet tartalmaz, vagy a fúvóka maga két egymással szembefordított nádnyelvből áll. A nád rezgése egy csőrezonátor gerjesztésével hoz létre zenei hangokat. A nád vagy közvetlenül érintkezik a hangszerjátékos ajkaival (pl.például [[klarinét]], [[oboa]]), vagy [[szélsapka]] fedi, amelynek nyílásán át történik a levegő befúvása (pl.például [[duda]], [[görbekürt]]).

[[Tölcséres fúvókájú hangszerek]] esetén a fúvókának egy tölcsér- (pl.például [[Kürt (hangszer)|kürt]]) vagy csészeformájú (pl.például [[trombita]]) ürege van, ehhez illeszkednek a hangszerjátékos ajkai, melyek rezgése képezi az ilyen hangszerek elsődleges hangforrását, ez gerjeszti a hangszer csőrezonátorának sajátrezgéseit. A legegyszerűbb esetben a fúvóka szerepét a hangszer végén lévő nyílás önmagában is betöltheti (pl.például [[didgeridoo]]), a hangkeltés sajátos módja alapján ilyenkor is tölcséres fúvókájú hangszerről beszélünk.