„Szubsztrátum” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VolkovBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: ast:Sustratu llingüísticu
XZeroBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: pl. javítása példáulra, Replaced: pl. → például
3. sor:
Ezt hasonlóan kell elképzelni ahhoz, mint amikor az idegen nyelvet tanuló kezdetben „akcentussal” fogja használni azt, ugyanis saját elkódolt [[anyanyelv]]ének sajátosságait tudat alatt átviszi a tanult nyelvre. Így például azt a hangot, amely anyanyelvében nincs meg, megpróbálja egy olyan, közel álló hanggal helyettesíteni, amely létezik saját nyelve hangkészletében (vö. amikor egy [[Magyar nyelv|magyar]] anyanelvű tanul [[Angol nyelv|angolul]]).
 
Példa egy bizonyított szubsztrátumra, hogy a [[rómaiak|római]] hódítások során az [[Ibériai-félsziget]] őslakossága – saját nyelveiket feladva – átvette a latin nyelvet, ugyanakkor saját nyelveik hatottak a latinra: egyes nyelvészek e ''szubsztrátum''nak tulajdonítják a latin szókezdő ''f-'' aspirátává [h-] alakulását (majd későbbi elvesztését) a [[spanyol nyelv|spanyolban]] és az [[Okcitán nyelv|okcitán]] gascogne-i dialektusában, mivel az őslakosok nyelveiben nem létezett az ''f'' hang, így azt a hozzá leginkább hasonló ''h''-val helyettesítették (ez fordítva is igaz lehet: azokban a nyelvekben, ahol ''h'' hang nem létezik, az ''f''-fel helyettesítik, pl.például az arab ''rahn'' ’fogoly’ szó a középkori arab hódítás során bekerült a [[Portugál nyelv|portugálba]], ahol ''refém'' alakban honosodott meg).
 
A szubsztrátum hatások, általánosságban, főként a hangtanban, kisebb mértékben a szókincsben mutatkoznak, és általában alig szokták érinteni a nyelvtant. A szubsztrátummal ellentétes hatás a [[szupersztrátum]].