„Andrei Șaguna” változatai közötti eltérés

:''Ez a szócikk Andrei Şaguna püspökről szól. A róla elnevezett települést lást az [[Ötvenespuszta]] lapon.''

'''Andrei Şaguna''' ([[Miskolc]], [[1809]]. [[január 20.]] – [[Nagyszeben]], [[1873]]. [[június 28.]]), erdélyi román [[ortodox]] püspök.

 

[[Ðorđe Stratimirović|Stratimirovics]] szerb [[pátriárka]] maga mellé vette titkárnak, a [[karlóca]]i szemináriumban tanárnak alkalmazta, és szerzett érdemei alapján [[1842]]-ben a dúsgazdag [[kovil]]i zárda archimandritájává azaz [[apát]]jává tette. [[1845]]-ig teológiai tanár volt Versecen és az ottani [[konzisztórium]] [[vikárius]]a, 1845-től pedig a Kovil-zárda [[prépost]]ja. [[1846]]. [[június 27.|június 27-én]] az [[erdélyi román püspökség]] vikáriusa, majd [[1847]]. [[december 2.|december 2-án]] [[püspök]] lett.

 

Rendes szemináriumi és tanítóképző tanfolyamot nyitott [[Nagyszeben]]ben; az egyetemen saját költségén tanulókat tartott fenn, hogy idővel azokat tanárként alkalmazhassa; sürgette a községenkénti román iskolák felállítását. A [[1848–1849-es szabadságharc|szabadságharc]] alatt csatlakozott Stratimirovics patriárkához, illetőleg a szerbek magyarellenes mozgalmához, és részt vett mindazon politikai tevékenységekben, bécsi, [[olmütz]]i deputációkban, melyek a magyar érdekek ellen irányultak. Az uniótörvényt, az 1848. 1. törvénycikket, a király 1848. június 10-én erősítette meg. Andrei Saguna 1848 őszéig kiváró politikát folytatott, majd Pestről Erdélybe utazott. 1848-ban Erdély és Magyarország unióját követően a román vezetők végveszélyre hivatkozva fegyveres felkelésre hivatkozva mozgósították a népet. Andrei Şaguna görögkeleti püspök elnökletével és [[Simion Bǎrnuţiu]] alelnökletével, aki a román nemzeti-radikálisok vezetője volt, Nagyszebenben megalakult a [[Román Nemzeti Komité]].