„Predinasztikus kor” változatai közötti eltérés

Mivel [[Egyiptom]]nak egyetlen folyója van, a [[Nílus]], amely a talaj termékenységét áradásai révén biztosítja, ezért a kis faluközösségekben élő parasztok számára létfontosságú kérdést jelentett a Nílus áradása folytán keletkezett megfelelő vízmennyiség. A „magas Nílus” áldásnak számított. A folyam vízállását már igen korán rendszeresen mérték, és az évi vízmennyiség szabta meg az adókat (A mérőeszköz a nilométer volt.) A víztömeg szabályozása tehát élet vagy halál kérdésévé emelkedett, a feladat a társadalmi erők összefogására kényszerítette a lakosságot, következésképpen még inkább helyhez kötve a földművelőket. Amíg Felső-Egyiptom lakói többnyire keleti hamita állattenyésztők voltak, Alsó-Egyiptomot továbbra is nyugati hamita-berber parasztok lakták. A IV. évezred végén kelet felől semita törzsek vándoroltak be a Deltavidékre, majd lassan beolvadtak a régebbi lakosságba.

 

[[Kép:NarmerPalette ROM.jpg|200px|bélyegkép|Narmer pallettája|jobbra]]

A hagyomány [[Narmer]] királynak tulajdonítja az érdemet, hogy egyesítette a Két Országot. Narmer neve a hierakonpóliszi [[Hórusz]]-templomban talált híres palettákon jelenik meg először. Narmer király palettája az [[Egyiptomi Múzeum]]ban található – melynek egyik oldalán a király Felső-Egyiptom, a másikon Alsó-Egyiptom koronáját viseli. Ez a bizonyítéka annak, hogy Narmer már meghódította Északot. Az új állam mindkét ország jelképét felvette, egyesítette a kétféle koronát, és a fáraó védőisteneinek nyilvánította a kígyót és a keselyűt. Narmert Felső-Egyiptomban, az abüdoszi királyi nekropoliszban temették el. Narmer és az őt követő uralkodók alkotják a „Nulladik dinasztiát”, amely i. e. 3200-től 3065-ig állt az ország élén (protodinasztikus kor). A korszak eredménye a hieroglifikus írás kialakulása is.