„Stallum” változatai közötti eltérés

A [[gótika]] korában vált általánossá. Legkorábbi emlékei [[poitiers]]-i és [[split]]i székesegyházak román hagyományt őrző, átmeneti stílusú stallumai. Kiemelkedő emlékei az [[ulm]]i katedrális (1470 k., J. Syrlin munkája), az [[amiens]]iNotre-Dame székesegyház (Amiens)|amiensi székesegyházé]] (1508 k.). Itáliában korán kialakult a reneszánsz típus. Firenzében általánossá vált az [[intarzia|intarziával]] való díszítés. A korai periódus emléke a [[perugia]]i dóm stalluma (1490), amely két mester, [[Giuliano da Maiano]] és [[Domenico del Tasso]] munkája. Jelentős a monte Oliveto Maggiore-i kolostor stalluma, melynek intarziadíszítését [[Giovanni da Veroona]] készítette. Az intarziát a [[16. század]]ban kiszorította a faragott díszítés ([[siena]]i katedrális, 1570).

A történelmi Magyarországról számos gótikus stallum maradt fenn. A két legjelentősebbet a [[Nemzeti Múzeum]] őrzi: a [[bártfa]]i (1483) és a [[nyírbátor]]i (1511). A [[nyírbátori stallum]] az Itálián kívüli reneszánsz bútorművesség első alkotása. Ezt követi a zágrábi (1520), a gyulafehérvári és a miskolci [[avasi templom]] stalluma. 1600 körül délnémet hatás érezhető, ennek példája a [[körmöcbánya]]i.