|
== Megírásának körülménye ==
A [[Protestáns pátens (1859)]] hatására egy több prot.protestáns egyház képviselőit magába foglaló küldöttség indult útnak Bécsbe. A résztvevők között olyan híres személyiségek voltak, akik például szolgáltak az egyháznak. Így ott voltak többek között: gróf [[Teleki Gyula]], gróf [[Teleki Sándor]], báró [[Vay Miklós]] és gróf [[Degenfeld Imre]] világi functionáriusok és [[Tisza Kálmán]], [[Balogh Péter]], [[Révész Bálint]], [[Révész Imre]], [[Madai Károly]], [[Székács József]] és [[Török Pál]] lelkészek.
A küldöttség célja az volt, hogy személyesen jelenjenek meg a király előtt, s őt arra kérje, hogy vonja vissza a pátenst. Viszont arra végképp senki nem számított, hogy január 10-i keltezéssel megjelenik Thun Leó kultuszminiszter levele, melyben nemhogy az állna, hogy visszavonják, vagy esetleg enyhítenek a pátens komoly súlyán, hanem, mellőzve az egyházmegyei és kerületi hatóságokat, közvetlenül a lelkészeknek és a gyülekezetek presbitériumának parancsolja meg, a pátens életbeléptetését. A legsúlyosabb dolog pedig az volt, hogy ebbe már a polgári hatóságot is bevonták.
A küldöttség sajnos nem járt sikerrel, mivel nem engedték őket be a király elé. Más szóval ez is politikai trükk volt, mivel ők úgy mentek mint a '''magyarországi protestáns egyházkerületek''' képviselői. Ez jól látszik a küldöttség által megszerkesztett irat első sorából is, ahol ez áll: '''''Mi mint a magyarországi ágostai és helvét hitvallású törvényes egyházkerületek kinevezett képviselői állunk Felséged atyai színe előtt'''''. Mivel a pátens már korábban megszüntette a kerületeket, ezért lényegében ők egy olyan ''szervezetnek'' voltak a vezetői, melyet a király már nem ismert el. A fogadás feltétele az volt, hogy mint '''magánszemélyek''' jelenjenek meg, erről azonban a kerületek képviselői nem akartak hallani, mivel ez azzal járt volna, hogy beismerik, hogy ''nem léteznek többé'' a kerületek, olyan felosztásban, ahogy a pátens előtt voltak.
== Bécsben ==
|
