„Ottlyk György” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
'''Ottlyk György''' (1656? - 1723 után?), [[Trencsén vármegye]]i kisnemesiköznemesi család leszármazottja, [[Thököly Imre]] ezredese, majd [[II. Rákóczi Ferenc]] brigadérosa és főudvarmestere.
 
A legendás kuruckirály ezredese merész katonaként volt ismert. A [[Nagyvárad|váradi]] pasa azonban - a szövetségesi kapcsolat ellenére - 1685. október 15-én Thökölyt elfogatta, akit a [[Oszmán Birodalom|törökök]] csak 1686. január 2-án engedték szabadon. A törökök ballépése végzetes volt: sok [[kuruc]] emiatt át állt a "[[labancok]]hoz", köztük Ottlyk György is. Az [[Aeneas Caprara]], császári tábornok által befolyásolt Ottlyk a [[Kassa|kassai]] várvédők egy részét a várkapitány, [[Faygel Péter]] és a Thököly pártján maradtak ellen fordította. Emiatt Faygel 1685. október 25-én kénytelen volt Kassát a császáriaknak átadni. Ottlyk [[I. Lipót]] császár-király ezredeseként résztvett [[Buda]] 1686. évi visszafoglalásában. [[Antonio Caraffa]] császári tábornok ennek ellenére 1687-ben elfogatta, de sikerült elkerülnie az [[eperjesi vésztörvényszék]] halálos ítéletét (felmentették).
 
Már 1703-ban csatlakozott a [[II. Rákóczi Ferenc]]hez, akinekindította szabadságharchoz. A vezérlő fejedelemnek a seregében brigadéros lett, és 1704-től kezdve - a szabadságharc végéig - főudvarmestere volt Rákóczinak; 1706-tól pedig a vezérlőGazdasági fejedelemnekTanács alelnöke. 1711. februárjában [[Lengyelország]]ba távozott, de - mint sokan mások - élve a [[szatmári béke]] adta lehetőséggel, a békekötés után hamarosan hazatért.
 
Feltehetően 1723 után halt meg. ''Önéletírása'' fontos kordokumentum.