Előbb a császári ausztriai hadseregben szolgált az ötödik tüzérezredben mint tüzéraltiszt Pesten. Mivel [[Galícia|Galíciában]] a lengyel fölkelés alkalmával a népre lőni nem akart, 18 évig maradt bombászkari tüzér, és a tüzér-iskolában alkalmazták.
[[1848]]-ban a magyar kormány megalakulásakor azonnal fölajánlottafelajánlotta szolgálatát; 1848. június 19-én kinevezték hadnagynak és még osztrák katonai egyenruhában lóháton a pesti [[újépület]]ben tanította és gyakorolta a honvéd-tüzéreket. Résztvett 1848. szeptember 28-án a [[pákozdi csata|pákozdi csatában]], ahol tüzérei döntötték el az ütközetet, ezért [[Móga János]] a helyszínen századossá nevezte ki. Legnagyobb dicséretet aratta [[Velence (Magyarország)|Velencénél]]: amikor egy Makk által irányzott ágyúlövéssel adjutánsának jobb lábát lőtték el [[Josip Jelačić|Jellacsics]] azt mondta tüzéreinkről, hogy ezek francia tüzérek, olyan jól lőnek. [[Schwechat]]nál őrnagy lett.
[[1849]]-ben [[Kossuth Lajos|Kossuth]] a gyenge Majthényi István báró komáromi várparancsnok helyett Török Ignácot nevezte ki várparancsnoknak, mellé adván Makkot mint tüzérfőparancsnokot. 1849. január 1-jén kiadta Budapesten rövid proclamatióját és álruhában február elején jutott be a várba s megindította a ''Komáromi Értesítő'' című napilapot, amely barátja [[Rózsafi Mátyás]] szerkesztésében organumaorgánuma volt. Itt közölte lelkesítő cikkeit, amelyekkel a honvédség szeretét csakhamar megnyerte; azonban a felsőbb körökben sok ellensége támadt, áskálódtak ellene, végül a március 31-i ostrom alkalmával árulással vádolták és [[Puky Miklós]] kormánybiztos elzáratta. Kossuth minden felszólalása ellenére is (aki alezredessé, majd ezredessé nevezte ki), fogva maradt augusztus 23-ig. Makk szabadon engedése után a várban maradt és részt vett a [[Klapka György|Klapka]] elleni összeesküvésben. A capitulatio alkalmával nőül vette a budai származású Peter Alojziát (ez nem követte őt külföldre, de ő volt az első, ki a honvédalapból segélyben részesült 1867-ben). Makk azután Erdélyben akart összeesküvést szőni s az országot föllázítani, (Felhívását a székelyekhez M. eredeti kéziratából közli a Hazánk II. 1884. 206. l.), de elfogták, majd kiszabadulván 1851-ben Kiutahiában Kossuthtól «Felhatalmazást» nyert, melylyel ismét Erdélybe jött, de csak néhány emberre hozott szerencsétlenséget. (Lásd: [[Makk-féle összeesküvés]]).
Azután kivándorolt Észak-Amerikába és barátja, Rózsafi Mátyás karjai közt halt meg 1868. aug. 27.-én North-Carolinában.
