„Érsekvadkert” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
23. sor:
A megkülönböztető szerepű ''Érsek'' előtag a helység egykori birtokosára, az [[esztergomi érsek]]re utal. Érsekvadkert (''azelőtt csak Vadkert'') a [[Nógrád megye|megye]] legrégibb helységeinek egyike.
Már jóval a [[tatárjárás]] előtt fennállt. Nógrád s egyben az ország legrégibb helységeinek egyike. [[1227]]-ben az oklevelek az [[esztergomi érsek]] itteni vadaskertjét említik. Plébáiájának létezése más 1223-ban kimutatható. [[1283]]-ban az érsek udvarnokainak (''udvari cselédjeinek'') lakóhelye. Az egész [[középkor]]ban az esztergomi érsek birtokában találjuk. Vámhely is volt. Akkor három helységból állt a mai Érsekvadkert.
::''Felső-Vadkert'' a mai község nyugati végén feküdt. Amikor itt [[1860]]-ban a tagosítás után a földek művelés alákerültek, szántás közben megtalálták a régi helység templomának alapfalát, sőt egyes házak alapfalaira is rábukkantak.
29. sor:
::A ''Közép-Vadkert'' a mostani község helyét foglalta el.
::''Alsó-Vadkert'' a mai község keleti kijáratánál feküdt és ennek helyén is rábukkantak régi lakóházak nyomaira. A [[XVI. század]] közepén a [[török hódoltság]]hoz tartozott.
[[1710]]. januárjában a császári had szállta meg a helységet. 1710.január 22-én vívták meg a kurucok és császáriak a Vadkert-Romhányi csatát, melyet kuruc részről [[II.Rákóczi Ferenc]] vezetett. A csata jelentős része a Vadkert határában lévő Sír-pataknál zajlott. Ez a csata eldöntetlen maradt, de a császári vesztességek jelentősebbek voltak.
[[1733]]-ban [[mezőváros]]i rangot kap, ezzel együtt évi négy szabad vásár tartását. A [[török hódoltság]] megszüntétől [[1848]]-ig az [[esztergomi érsek]] földesúri hatósága alá tartozott. A községben két úrilak őrzi a múlt emlékeit, amit a Soókyak építettek. A [[római katolikus]] plébánia [[1223]]-ban már fennállt, a mostani templom azonban csak [[1743]]-ban épült. A lakosok hitelszövetkezetet tartottak fenn és két gőzmalom is működött, amelynek nyomán a mostani [[malom]]ipar fejlődött ki. ▼
[[1722]]-ben 32 magyar és 9 tót háztartást tartottak nyilván.
▲[[1733]]-ban [[mezőváros]]i rangot kap, ezzel együtt évi négy szabad vásár tartását. A [[török hódoltság]] megszüntétől [[1848]]-ig az [[esztergomi érsek]] földesúri hatósága alá tartozott. A községben két úrilak őrzi a múlt emlékeit, amit a Soókyak építettek.
Az 1848-49-es szabadságharcban is jelentős hadmozdulat színtere volt a mezőváros. 1849.január 6-án Görgey Artúr tábornok a fel-dunai hadsereggel erre húzódott vissza Vácról a bányavárosok felé. Utócsapatokat január 11-én a császáriak Érsekvadkertnél beérték, és kisebb ütközetre is sor került. Ezt követően július 17-én és 18-án itt állomásozott Görgey hada. Maga a tábornok a pakókián volt elszállásolva, melyet ma emléktábla is hirdet.
1906-tól Érsekvadkert a település neve. (Előtte Vadkert, Uodkert)
A lakosok hitelszövetkezetet tartottak fenn és két gőzmalom is működött, amelynek nyomán a mostani [[malom]]ipar fejlődött ki.
A I.Világháborúban a településről olasz frontra is kerültek.
A II.Világháborúban a besorozott katonák az orosz fronton harcoltak ([[Don-kanyar]]). Sokan meghaltak vagy hadifogoly táborokba kerültek. Az elesettek emlékét ma a község központjában (Hősök tere) felállított I. és II. Világháborús emlékmű őrzi.
A település határában lévő Jánosi pusztán - melyből ma már csak a temető és egy magtár áll - repülőtér volt. Ezt a németek és az oroszok egyaránt használták. A II.Világháború után a pusztát felszámolták.
1956-ban Forradalmi Tanács alakult. A kommunista diktatúra alatt többen a recski tábort is megjárták. Kulákoknak kiálltották ki a földműveléshez értő paraszt gazdákat.
A település lakóinak döntő többsége [[Római Katolikus]] vallású. Az Esztergemi Érsekség egyik fellegváraként tartották nyilván. Ma a Váci Egyházmegyéhez tartozik.
A [[római katolikus]] plébánia [[1223]]-ban már fennállt, a mostani templom azonban csak [[1743]]-ban épült.
A községhez több puszta – így ''Szentlőrinc-puszta'', ''Hajduárok'', ''Káposztás'' és ''Mogyoróspuszta'' – is tartozott. Ebben az időben a vármegye egyik legnagyobb terjedésű és lélekszámú települése. A [[XIX. század]] végén a település lakossága (''jobbágyok, cselédek'') az úrbéresi tagosítás során jutott földhöz. Egyre többen foglakoznak iparosi, kereskedelmi tevékenységgel. A világháborúk nagy pusztítást végeztek a községben. A két világháború között több család elvándorolt innen illetve elhagyta az országot.
Ma a településen élők nagy része az iparban dolgozik, legnagyobb részük az építőiparban. A megye egyik legnagyobb mezőgazdasági termelőszövetkezete Érsekvadkerten volt és van.
A malomipar, fafeldolgozás már XIX.századtól jelen van a településen. A XX. század közepe óta a szerszámgépgyártás is tradicionálisnak mondható.
==Nevezetességei==
| |||