„Arisztotelész természetfilozófiája” változatai közötti eltérés

A ''Meteorológia'' négy könyve szintén nem felel meg elnevezésének, amennyiben csak kisebb részében tartalmazza a meteorológiai[[meteorológia]]i jelenségek tárgyalását, inkább csillagászati[[csillagászat]]i, geológiai[[geológia]]i és kémiai[[kémia]]i kérdésekkel foglalkozik. A meteorológia feladatául az égi testekkel határos tünemények fejtegetését jelöli ki, ezek pedig a következők: A tejút[[Tejút]], az üstökösök[[üstökös]]ök, a tüzes meteorok[[meteor]]ok és a hullócsillagok, továbbá ide tartozik a [[szél|szelek]], a [[földrengés]], villámcsapások[[villám]]csapások, zivatarok[[zivatar]]ok stb. okainak kutatása. A tengerről[[tenger]]ről és sótartalmáról[[só]]tartalmáról van azután szó, továbbá a szelekről és beosztásukról, az égi háborúról, a forgó szelekről és a légköri fénytüneményekről. Az értekezés utolsó részét az elemek tana foglalja el, mely ezúttal [[molekula|molekuláris]], fizikai, és kémiai megjegyzésekre vezet. Ezek alkotják azt a talajt, melyen később az [[alkímia]] termett.

Az égi testek mozgására nézve [[Eudoxosz (csillagász)|Eudoxosz]] és [[Calippus]] elméletét fogadta el, kik több egymást körülfogó szféra segítségével igyekeztek megmagyarázni az egyes égi testek egyenetlen járását. Az egész mindenség külső határát ez ősmozgató foglalja el (''primum mobile''). Így tehát a mindenség az innenső és a túlsó világból van összetéve.