„Napoléon Joseph Charles Paul Bonaparte” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
6. sor:
Napoléon Joseph herceg [[1822]] szeptemberében jöt világra [[Jérôme Bonaparte]] volt vesztfáliai király és [[Katalin vesztfáliai királyné|Katalin Friderika württembergi királyi hercegnő]] harmadik, utolsó gyermekeként, egyben második fiaként. Édesapja [[I. Napóleon]] francia császár fivéreként Vesztfália királyává emelkedett; és bár Katalin Friderika hercegnő politikai érdekből ment nőül hozzá, boldog házasságban éltek. Napóleon bukása után a vesztfáliai trón elveszett Jérôme Bonaparte számára, családjával együtt [[Ausztria|Ausztriába]] menekült. [[Frigyes württembergi király]], Katalin Friderika hercegnő édesapja megbocsátott vejének, és engesztelésként Montfort uralkodó hercegévé tette meg Jérôme Bonapartét.
Napoléon Joseph herceg elsősorban [[Olaszország]]ban töltötte gyermekkorát két testvére társaságában. [[1836]]-tól kezdve
Ugyanebben az évben a francia hadsereg tisztje lett; [[1854]]-ben bevonult a [[krími háború]]ba. Ekkor ragadt rá ismert beceneve, a „Plon-Plon”, melyet saját katonái találtak ki számára. Egy évvel később visszahívták Franciaországba, hogy ő felügyelje az [[1855]]-ös párizsi világkiállítás lefolyását. [[1858]]-ban [[Algéria]] kormányzójává nevezték ki, de reformjai és intézkedései sorozatosan buktak el; egy éven belül leváltották pozíciójából. [[1864]]–[[1865]] között a Titkos Tanács tagjaként dolgozott. Harcolt a [[szárd–francia–osztrák háború]]ban, de folyamatos összetűzései III. Napóleon császárral végül a katonai pálya feladására kényszerítették. Napoléon Joseph herceg liberális eszméket hirdetett, a demokrácia eltiprásával vádolta unokafivérét. Felszólalt a [[katolikus egyház]] túl nagy önállósága ellen, ily módon kerülve szembe a mélyen vallásos és a pápát támogató [[Eugénia francia császárné|Eugénia császárnéval]]. A francia uralkodóval való kibékülése után [[1870]]-ben Moncalieri grófjává tették meg. Unokatestvére ettől kezdve elsősorban diplomáciai feladatokat bízott rá, főleg az olasz kapcsolatok építésével kellett foglalkoznia. A [[porosz–francia háború]], melynek elvesztése III. Napóleon bukását hozta, olasz földön érte a herceget. Csak a harcok befejeztével tért vissza francia földre. [[1876]]-ban az [[Ajaccio|ajaccói]] képviselőház tagjává választották, helyét az [[1877]]-es választás alkalmával veszítette el.
14. sor:
===Házassága és gyermekei===
Napoléon Joseph herceg [[1859]]. [[január 30.|január 30]]-án házasságot kötött Savoyai Mária Klotild olasz és szárd–piemonti királyi hercegnővel (1843–1911), [[II. Viktor Emánuel olasz király]] legidősebb leányával. A frigyre politikai célból került sor, III. Napóleon császár így kívánta megerősíteni kapcsolatát Olaszországgal. A
* [[Napoléon Victor Bonaparte|Napoléon Victor]] herceg (1862–1926), a francia trón igénylője
|