„Hotepheresz bútorai” változatai közötti eltérés

Az [[Az ókori Egyiptom|ókori egyiptomi]] [[I. Hotepheresz]] királyné ([[IV. dinasztia]], i. e. 27.-26. század) bútorait [[1925]]-ben találták meg a [[Gízai Nagy-piramis|gízai nagy piramis]] egyik mellékpiramisa közelében, egy veremsírban, ahová még az ókorban költöztették át, miután eredeti, [[dahsúr]]i sírját kirabolták. Korábban ebből a korból sem érintetlen sírt, sem bútorokat nem találtak. A bútorok a királyné palotájából származnak, és Hotepheresz férje, [[Sznofru]], valamint fia, [[Hufu]] idejében készültek. Teljes leírásuk a régészeknek 305 munkanapjába telt, 1701 oldalnyi szöveg és rajz, valamint 1057 fénykép készült róluk. A bútorok jelenleg a [[kairó]]i [[Egyiptomi Múzeum]]ban tekinthetőek meg.

 

==A hordszék==

Az első rekonstruált tárgy az [[arany]] és [[ébenfa]] [[hordszék]] volt. Keretét és a tartórudak végét vastag aranylemez borította, de nagy része díszítetlen fa volt. Farésze jobb állapotban megmaradt, mint bármi más, a sírban talált leleté: az egyik lapja és az aranyozáson belül található fa egészben fennmaradt, bár eredeti méretének körülbelül egyhatodára zsugorodott. Az aranyozás alatt talált fa vizsgálatával kiderült, hogy az aranyat díszítő gyékényfonat-mintát először a fába faragták bele, az aranylemezt erre kalapálták rá, hogy átvegye a mintát. A lapokat csapokkal és furatokkal illesztették össze, ezután szétszedték és lefedték aranylapokkal, melyek szélét ráhajtogatták a falapok szélére. Ezután illesztették a széket végleg össze a faszögekkel, ehhez lyukakat kellett vágni az aranyozásba. A szögeket arannyal fedték le, ez kívülről úgy nézett ki, mintha maguk a szögek lennének aranyból. A széket az olyan apró részletek megfigyelésével sikerült rekonstruálni, mint például a fadaraboknak az aranyon hagyott mintázata.

 

 

==A karosszék==

A karosszék fája teljesen elkorhadt, de szerencsére aranylemezei nagyjából víszszintes felületre estek, így nagyjából sorban feküdtek és a mintázat rekonstruálható volt. Aranyozása vékonyabb lemezekből állt, mint a hordszéké. Csak a karfa volt igazán díszes, három, összekötözött [[papirusz]]virágból állt a mintázat. Az aranyborítás itt is a szék végleges összeállítása előtt került a fára, így lyukakat kellett vágni bele a szögeknek, és az egymásnak feszülő részek nyomása is nyomot hagyott az aranylemezeken, azonkívül ahol az illesztéseknél több aranylemez került egymásra, ott az alsó fényesebb maradt, így a hiányzó faelemek nélkül is sikerült rekonstruálni a bútort. A széklábakat [[oroszlán]]láb formájúra faragták, ez bizonyult a legnehezebb feladatnak a régészek számára, de egyikük rájött, hogy az aranylemez tenyérben tartva felveszi azt a formát, amire eredetileg kalapálták.

 

Az ágy támláját már az ókorban levették, amikor Hotepheresz eredeti [[dahsur]]i sírjából az új, [[gíza]]i sírba vitték. Itt az ágyat egyszerűen ledobták a sírverem nyugati oldalán egy halom kő- és cserépedényre, lábrészével felfelé. Az ágy lapja, amin a matrac volt egykor, fejjel lefelé kicsúszott és így korhadt szét, a támla, amit nekitámasztottak, előreborult, és miközben elkorhadt, az arany- és [[fajansz]]berakással kialakított mintázat gyakorlatilag egyben megmaradt a földön.

 

Az ágy széles és meglehetősen rövid (az ókori egyiptomiak átlagmagassága jóval alacsonyabb volt az átlag mai emberénél). Az ókori egyiptomi ágyak jellemzően lejtettek, lábrészük alacsonyabban volt a fejrésznél, és a támla sem fejtámla volt, hanem a lábnál helyezték el, hogy megakadályozza a matrac lecsúszását. Hotepheresz ágyának lábtámláját rézzel szegélyezett nyílásokba csúsztatva erősítették az ágyhoz, díszítése arany háttéren kék és fekete fajanszberakással virág- és tollmintázat. Ehhez az ágyhoz is tartozott fejtámasz, melyet az egyiptomiak párna helyett használtak. Az ágy a királyné hálószobájában függönyöket tartó baldachin alatt állt, melyen férje, Sznofru nevét és címeit írták, így a hálószoba berendezését ő adhatta feleségének.