„Erzsébet görög királyné” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
31. sor:
[[1922]] tavaszán a hercegné súlyos [[tífusz]]ba esett; édesanyja személyesen utazott el [[Athén]]ba, hogy ápolhassa leányát. A hosszú betegeskedés és a sokáig tartó felépülés nagyon kimerítette a hercegnőt, ugyanakkor még inkább eltávolította a görög királyi családtól és férjétől. Nyáron úgy döntött, hogy elsősorban gyógyulás céljából hazatér, és részt vesz szülei pompázatos koronázási ünnepségén. Míg Erzsébet hercegné szülőföldjén tartózkodott, addig [[1922]]. [[szeptember 27.|szeptember 27]]-én lemondásra kényszerítették apósát, [[I. Konstantin görög király]]t, így a görög korona György hercegre és Erzsébet hercegnére szállt.
 
Erzsébet immár görög királynéként [[október 20.|október 20]]-án tért vissza Görögországba. Hamar kiderült számára, hogy nincs kellően felkészülve a királynéi szereppel járó diplomáciai feladatokra; ennek ellenére egyre több hivatalos vacsorán, ünnepélyen és fogadáson kellett megjelennie. A királyné, kihasználva a meleg éghajlatot, gyermekkori kedvteléseibe menekült. Egzotikus növényeket és virágokat ültetett és gondozott, német nyelven kiadott görög klasszikus műveket olvasott és újult erővel látott neki a festésnek, zongorázásnak. Az utazgatásban is kedvét lelte, többször is ellátogatott [[Bécs]]be, [[Firenze|Firenzébe]], [[Párizs]]ba és [[London]]ba. Görögországban mindeközben a nép elégedetlen volt új királyával, így [[1924]]. [[március 25.|március 25]]-én II. György is lemondásra kényszerülkényszerült. Az új kormány száműzetésre ítéliítélte a királyi családot: a volt király és felesége [[Pireusz]]ban szálltak fel a ''Daphné'' nevű hajóra, amely román földre szállította a száműzött házaspárt. Egy rövid bukaresti tartózkodás után végül az angol fővárosban telepedtek le; de a kapcsolat kettejük között még inkább megromlott, egy idő után már nem is éltek egy háztartásban. [[1935]]. [[július 6.|július 6]]-án végül kimondták válásukat, hiába ellenkezett a döntés ellen a román királyi család. A megint román királyi hercegnői címet viselő Erzsébet visszatért családjához; az egykori meghitt hangot azonban már nem találjatalálta meg sem testvéreivel, sem édesanyjával, aki őt okoljaokolta a házasság tönkremeneteléért.
 
A volt görög királyné teljesen visszavonulvisszavonult a közélettől, csak a festészetnek szenteliszentelte idejét. Bátyja egy vidéki uradalmat adományozott számára, ahol a hercegnő magányosan töltötte napjait. Később saját pénzén megvette az egykoron a Karátsonyi család tulajdonában állott Bánlak-kastélyt. Itt kapta kézhez a táviratot, melyben volt férje haláláról értesítették [[1947]]. [[április 1.|április 1]]-jén. Még az évben a kommunista párt nyomására a hercegnő unokaöccse, [[I. Mihály román király]] kénytelenönként lemondanilemondott a trónról, a királyi családot száműzetésbe kényszerülkényszerítették. Erzsébet hercegnő [[1948]]. [[január 4.|január 4]]-én szállt fel Bánlakon a királyi vonatra, mely elvitte őt és rokonait az országból. [[Sigmaringen]]ben, a család ősi birtokán leltek menedékre; de Erzsébet hercegnő idővel úgy határozott, [[Cannes]]-ba költözik át. Itt egy apartmant bérelt, a megélhetéshez szükséges pénzt zongoraórák adásával teremtve elő. Erzsébet román királyi hercegnő és görög királyné [[1956]]. [[november 15.|november 15]]-én hunyt el, hatvankét évesen. A francia Riviérán temették el.
{{közvagyonkat|Elisabeth of Romania}}