„Quintus Caecilius Metellus Pius Scipio” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
23. sor:
[[Kr. e. 48]]-ban, miközben állítólag éppen az [[epheszosz]]i [[Artemisz]]-templom kifosztását fontolgatta, megérkezett Pompeius hírnöke, aki segítséget kért tőle a Caesar ellen [[Görögország]]ban kibontakozó harcban. Ő át is kelt [[Hellasz]]ba, és szembekerült [[Macedonia|Macedoniában]] [[Cnaeus Domitius Calvinus]], [[Thesszália|Thesszáliában]] pedig [[Lucius Cassius Longinus]] erőivel. Bár [[Cassius Dio]] és Appianosz szerint össze is csaptak a hadseregek, Caesar ezt tagadja.
Scipio mindaddig nem tudta egyesíteni erőit Pompeiuséival, amíg Caesart nem sikerült visszaszorítani [[Dyrrachium]]nál, és Calvinus kénytelen nem lett egyesíteni saját hadait Caesaréval. Scipio ezután bevette [[Larissza]] városát, majd csatlakozott vejéhez. Olyan biztos volt a győzelemben - Pompeius többi arisztokrata támogatójához hasonlóan -, hogy állítólag már a döntő ütközet előtt összetűzésbe keveredett [[Lucius Domitius Ahenobarbus (Kr. e. 54)|Domitius Ahenobarbus]]szal és [[Lentulus Spinther]]rel a táborban a zsákmány elosztásával kapcsolatban.
A [[pharszaloszi csata|pharszaloszi vereség]] eloszlatta ezeket a képzelgéseket. (Az ütközetben Scipio a pompeianus erők középső arcvonalának parancsnoka volt, a másik oldalon régi ellenfelével, Calvinusszal került szembe.) A bukás után Korküra ([[Korfu]]) szigetére menekült, majd az [[Africa]] provinciában szerveződő pompeianus központba, remélve, hogy [[Juba]] [[numidia]]i király támogatásával [[Attius Varus]] hadai fordíthatnak a helyzeten. A szintén itt tartózkodó [[ifjabb Cato]] javaslatára Scipio lett a helyi erők főparancsnoka, lévén consularis - ezzel kivívták a posztra szintén pályázó Varus ellenszenvét.
| |||