„Palota ostroma (1533)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
40. sor:
== A következmények ==
A várat elfoglaló törökök a közeli [[ferencesek]] és [[szalvatóriánusok]] közös kolostorát dúlták fel. Megölték itt [[Vásárhelyi András]] költőt, valamint két szerzetest, [[Biai Péter]]t és [[Maczolai András]]t.<br>
A várat később Laszkynak adományozta a király.<br>
A Várpalotát elfoglaló sereg [[június 9.|június 9]]-én tért vissza [[Buda|Budára]]. [[Erdődi Simon]] [[zágráb]]i püspök feljegyzése szerint nagy mennyiségű zsákmányt vittek magukkal a törökök: Palotát új ostromlási módszerrel bevették, mert miután alul bevágták és karókat tettek alá és ezeknek alágyújtottak, az egész épület összeomlott. ''„A törökök törtek be elsőnek, mert láttam a királyi udvarban azt a zászlótartót, aki ott a várra zászlóját elsőnek kitűzte… Rengeteg érték volt ott, méltó a királyi kincstárhoz. Az ezüstneműek, amit a föld alatt találtak meg a törökök, ott, ahol a megölt várnagyot eltemették, a talált pénzek, több mint háromszáz korsó bor, gabona, zab nagy mennyiségben, mind zsákmány lett.<br>
A hadsereg tegnap reggel visszatért Budára. Ma az egész városban sok szép és nagy értékű ezüsttárgy, ruhaneműk, a legtöbb átszőve arannyal, és más határtalan mennyiségű kincs került eladásra, s holnap legalább így fog ragyogni megint a piac. A törökök zsákmányt raboltak, a mieink – lelkiismeretükre hallgatva – az embereket és az ott talált népet akarták inkább megmenteni, semminthogy pénzzel bővelkedjenek. A csehek és az őket követő szegények ennyi hitetlen között semmit vagy csak keveset raboltak; ami a töröké lett, ha ez hihető, 150 ezer forintra teszik; ami a magyaroké lett, még nincs megbecsülve.<br>
A keresztények közül 300-at vezettek tegnap – mint a barmokat – a hajókhoz. Vannak hajók, melyek úgy látszanak, hogy tele vannak keresztény foglyokkal. Móré tirranus leányát és fiát a királynak ajándékozták; a nemes leányokat, akik ezekkel a gyerekekkel voltak, Laszki úr a fürdőbe külte, hogy megmosakodjanak… Más egyéb nincs Palotán; 300 csehet hagytak vissza… Ma a török lovasság és gyalogság egy része eltávozott Eszék felé. Tegnap a király és a mi szemünk láttára a foglyok tömegével megrakott hajók – ők is sírtak, mi is megkönnyeztük őket – a kikötőből elindultak.<br>
A vajda úr csodálatos dolgokat beszélt Móré kincseiről. Volt a megölt várnagy holtteste alatt 160 kupa, nagy és nehéz mind, tál 10, vagy 12, kézmosó ugyanannyi és sok más ezüstnemű. Egyetlen kis bástyában a sok ezüstneműn kívül negyven arannyal és pénzzel teli zsák és lószerszármok, ezüstdíszítéssel minden a legszebb és legértékesebb, fuvolák és sok egyéb dolog, ami a királyi gőghöz tartozik, s ami mind a hitetlenek kezére került. Így vándorolnak a magyar értékek! A talált dolgok értékét 200 ezren felül becsülik.”''
A [[magyar belháború (1526–38)|magyar belháborúban]] közönség rablóvezér módjára aszisztáló Móré László fényes a példa a sok közül erre az áldatlan belviszályra, amely a [[Mohács]] után tovább taszította a végső romlásba a szerencsétlen sorsú [[Magyarország]]ot.
| |||