„Albánia az első világháborúban” változatai közötti eltérés

{{Albánia történelme}}Az [[első világháború]] kirobbanásával és a nagyhatalmak által kijelölt, [[1914]] márciusában trónra lépett uralkodó, [[I. Vilmos albán király|I. Vilmos]] elmenekülésével [[Albánia]] politikai anarchiába süllyedt. Az országban május óta dúló polgárháború elől menekülő király és a [[Turhan Permeti]] vezette kormány tagjai [[szeptember 3.|szeptember 3-án]] szálltak fel [[Durrës]]ban egy [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] induló hajóra. [[Olaszország]]ból Vilmos szózatot intézett népéhez, melyben arról biztosította az albánokat, hogy továbbra is szívén viseli a sorsukat és bármikor hajlandó visszatérni a trónra, amennyiben erre igényt formálnak. [[szeptember 6.|Szeptember 6-ára]] a [[Balkán-háború]]t lezáró [[bukaresti egyezmény (1913)|bukaresti egyezmény]] végrehajtását ellenőrző nemzetközi bizottság tagjai is elhagyták az országot, s a felekezeti, nemzetségi és politikai törésvonalak mentén szétszabdalt albánok képtelennek bizonyultak az anarchia megfékezésére. Egyik részük muzulmán uralkodót akart az albán trónra, másik részük olasz vagy szerb protektorátusban gondolkodott. Mellettük bőséggel akadtak olyan bégek és nemzetségfők, akik semmiféle fennhatóságot nem voltak hajlandóak elfogadni. Eközben szeptember folyamán az [[Olaszország|olasz]] hadsereg bevonult a dél-albániai partvidékre, a [[Szerbia|szerbek]] és a [[montenegró]]iak északon folytattak területszerző hadjáratot, a [[Görögország|görögök]] pedig októberben ismét bejelentették igényüket [[Észak-epiruszi Autonóm Köztársaság|Észak-Epirusz]]ra.

 

A korábbi hónapokban [[Mustafa Ndroqi]] vezetésével polgárháborút szító, a [[Közép-albániai Köztársaság]]ot kikiáltó iszlamista csoport bevonult Durrësba, s felvonták a török lobogót. [[szeptember 11.|Szeptember 11-én]] [[II. Abdul-Hamid]] fiának, [[Burhan ed-Din]]nek felajánlották az albán trónt, s Ndroqi vezetésével általános tanács, tulajdonképpen ideiglenes kormány alakult. [[szeptember 20.|Szeptember 20-án]] a szerbek támogatta Esat Toptani 5 ezres seregével [[Koszovó]] felől átlépte az albán határt, s [[október 2.|október 2-án]] bevonult Durrësba. [[október 5.|Október 5-én]] Esat pasa feloszlatta az ideiglenes kormányzatot, önmagát a Közép-albániai Köztársaság miniszterelnökének, elnökének és a hadsereg főparancsnokának nevezte ki (Ndroqinak felajánlotta az alelnöki posztot), s hadat üzent az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák–Magyar Monarchiának]].