„Jak–1” változatai közötti eltérés

Vegyes építésű konstrukció. Törzse acélcsövekből építzettépített rácsszerkezet, szárnyait pedig fából építettélépítették. A könnyű konstrukció kiváló kezelhetőséget, manőverezőképességet és nagyon könnyű karbantarthatóságot eredményezett. Képességeit csak az első szériában alkalmazott 820 kW-os (1100 LE) Klimov VK–105PA (M–105PA) 12 hengeres, folyadékhűtésű V-motor gyenge teljesítménye korlátozta. Ennek ellenére 5000 m alatt könnyedén vette fel a harcot a nála jóval kifinomultabb és kiforrottabb nyugatinémet modellekkel. Később az elégtelen teljesítményűnek ítélt VK–105PA (M–105PA) motort a 940 kW (1260 LE) teljesítményű VK–105PF ( puska= magyarul ágyú, forszirovannij=növelt teljesítményű) motor váltotta. A fejlesztések során teljes kilátást biztosító kabinnal szerelték fel illetve jelentősen megnövelték a tűzerejét is.

Az I–26 prototípus fegyverzete a légcsavartengelyben elhelyezett 20 mm-es [[SVAK]] gépágyú, 120 db lőszerrel, továbbá 2 db 7,62 mm-es [[SKASZ]] géppuska a motor felett, egyenként 375 db-os lőszerjavadalmazással. A Jak–1M-nél a 20 mm-es SVAK gépágyú lőszerjavadalmazását 140 db-ra növelték, a két SKASZ géppuskát pedig a motor fölött elhelyezett 1 vagy 2 db 12,7 mm-es [[BU géppuska|BSZ]] géppuskára cserélték. A BSZ géppuskák lőszerjavasdalmazása 348 db volt. Lehetőség volt a szárnyak alatti hat darab indítósínt felszerelni a 12 kg-os [[RSZ–82]] nem irányított rakéták számára. Némelyik gépen a szárny alatti bombazárakra 2 db 50 vagy 100 kg-os bombákatbombát lehetett függeszteni.