„II. Alexiosz bizánci császár” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: tr:II. Aleksios Komnenos |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
'''II. Alexiosz''' ([[Konstantinápoly]], [[1169]]. [[szeptember 14.]] – [[Konstantinápoly]], [[1183]]. [[október]]e) [[Bizánci Birodalom|bizánci császár]] (uralkodott [[1180]]. [[szeptember 24]]-től haláláig), [[I. Mánuel bizánci császár|I. (Nagy) Mánuel]] és [[Antiochiai Mária]] fia, a [[Komnénosz-dinasztia]] ötödik tagja volt.
== Uralkodása ==
Mánuel egyetlen fiúgyermekeként örökölte a trónt atyja halálakor, tizenegy esztendősen. A régensséget anyja, a Xéné néven apácának álló Antiochiai Mária szerezte meg, aki kegyencével, Mánuel unokaöccsével, Alexiosz Komnénosz [[prótoszebasztosz|prótoszebasztosszal]] irányította az állami ügyeket. Nyugatbarát orientációjuk azonban komoly ellenállást szült a fővárosban, ahol mind nagyobb gyűlölet övezte a rendkívüli privilégiumokat élvező [[itália]]i kereskedőket és az akadozó jövedelmüket a helyi lakosság sanyargatásával kibővítő nyugati zsoldosokat. Mindehhez külpolitikai kudarcok is társultak: Mánuel halála után röviddel, [[1180]] végén vagy [[1181]] elején [[III. Béla magyar király]] visszahódította az [[1167]]-ben elveszett [[Horvátország]]ot, [[Dalmácia|Dalmáciát]] és [[Szerémség]]et.
Az ellenállás egy uralkodóházon belüli összeesküvésben öltött testet: Alexiosz féltestvére, [[Maria Komnéné]] és férje, a [[thesszaloniké]]i [[pronoia]]birtokos [[Montferrati Renier]] [[kaiszar]] (görög nevén Ióannész) utcai harcokat robbantott ki a fővárosban, de ezt leverték. Helyzetének megerősítése érdekében a régensnő III. Bélához fordult, aki még abban az évben elfoglalta [[Branicsevo|Barancsot]] és [[Belgrád]]ot. Keleten sem volt jobb a helyzet: [[II. Kilidzs Arszlán]] [[Ikóniumi Szultánság|ikonioni szultán]] szeldzsukjai ugyanekkor elfoglalták [[Kütahya|Kotüaiont]] és a [[piszidia]]i [[Szozopolisz]]t. [[1183]]-ban pedig a [[szerbek]] is fellázadtak: velük szövetségben a magyarok egészen [[Szófia|Szófiáig]] törtek előre [[Niš]]en át.
{{uralkodó|cim=Bizánci császár|▼
Az ellenállás [[I. Andronikosz bizánci császár|Andronikosz Komnénosz]], Mánuel Iszaakiosz nevű testvérének a fia körül összpontosult. A latinellenességéről ismert Andronikosz ekkor [[Pontosz]] helytartója volt. [[1182]] tavaszán ért támogatóival [[Khalkédón]]ba, és [[Andronikosz Kontosztephanosz]] flottaparancsnok átállásával akadály nélkül kelhetett át a [[Boszporusz]] túlpartjára. A hírre a lakosság fellázadt, és a latin lakosság ellen fordult: a népharagnak mintegy 60 000 nyugati esett áldozatul. A mészárlást az eliten belüli tisztogatás követte: Andronikosz Alexiosszal kivégeztette az anyacsászárnét, illetve megmérgeztette Maria Komnénét és a férjét. Alexiosz prótoszebasztosz is vérpadon végezte. Végül [[1183]] szeptemberében társcsászárrá koronáztatta magát, és a következő hónapban megfojtatta Alexioszt, akinek testét a tengerbe vettette.
|elozo=I. Mánuel bizánci császár|▼
== Külső hivatkozások ==
|kovetkezo=I. Andronikosz|}}▼
{{források}}
*[[Georg Ostrogorsky]]: A bizánci állam története. Budapest, Osiris, 2003. ISBN 9633893836
*Magyar István Lénárd: Bizánc és a keresztes államok. In: Európa ezer éve: a középkor. (I. kötet) Szerk.: Klaniczay Gábor. Budapest, Osiris, 2005. pp. 347–356
*Kristó Gyula: Magyarország története 895–1301. Budapest, Osiris, 2006.
{{commons-natúr|Category:Alexios II Komnenos}}
▲|elozo=[[I. Mánuel bizánci császár|I. (Nagy) Mánuel]]
|kovetkezo2=
|évek= 1180 – 1183
}}
{{portál|középkor}}
{{DEFAULTSORT:Alexiosz 02}}
▲[[Kategória:Középkori bizánci császárok|Alexiosz II.]]
▲[[Kategória:Komnénosz-ház|Alexiosz]]
[[en:Alexios II Komnenos]]
|