„II. Alexiosz bizánci császár” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bot: következő hozzáadása: tr:II. Aleksios Komnenos)
'''II. Alexiosz''' ([[Konstantinápoly]], [[1169]]. [[szeptember 14.]] – [[Konstantinápoly]], [[1183]]. [[október]]e) [[Bizánci Birodalom|bizánci császár]] (uralkodott [[1180]]. [[szeptember 24]]-től haláláig), [[I. Mánuel bizánci császár|I. (Nagy) Mánuel]] és [[Antiochiai Mária]] fia, a [[Komnénosz-dinasztia]] ötödik tagja volt.
{{nincs forrás}}
'''II. Alexiosz''' ([[1180]]–[[1183]]) [[Bizánci Birodalom|bizánci császár]].
 
== Uralkodása ==
Alexiosz 1169-ben született, 1180. szeptember 14-én került trónra, és máris ellenféllel találta szemben magát anyja (Antiokhiai Mária) személyében. A kolostorba vonult Xéna ugyanis magát császárnőnek kiáltotta ki, gyermekét pedig tanácsadóira bízta, akik közül az egyik valószínűleg az anyacsászárné szeretője is volt. Mindenesetre Alexiosz baráti köre és nővére, Mária ellenállást szervezett, és felkelést robbantott ki [[Konstantinápoly]]ban (céljuk Mária férjének, [[Montferrati Renier]]nek a trónhoz juttatása volt). Ezt [[1182]]-ben leverték.
 
Mánuel egyetlen fiúgyermekeként örökölte a trónt atyja halálakor, tizenegy esztendősen. A régensséget anyja, a Xéné néven apácának álló Antiochiai Mária szerezte meg, aki kegyencével, Mánuel unokaöccsével, Alexiosz Komnénosz [[prótoszebasztosz|prótoszebasztosszal]] irányította az állami ügyeket. Nyugatbarát orientációjuk azonban komoly ellenállást szült a fővárosban, ahol mind nagyobb gyűlölet övezte a rendkívüli privilégiumokat élvező [[itália]]i kereskedőket és az akadozó jövedelmüket a helyi lakosság sanyargatásával kibővítő nyugati zsoldosokat. Mindehhez külpolitikai kudarcok is társultak: Mánuel halála után röviddel, [[1180]] végén vagy [[1181]] elején [[III. Béla magyar király]] visszahódította az [[1167]]-ben elveszett [[Horvátország]]ot, [[Dalmácia|Dalmáciát]] és [[Szerémség]]et.
A zűrzavart a kalandos életű [[I. Andronikosz|Andronikosz Komnénosz]] ([[I. Alexiosz]] unokája) kihasználhatta, és szinte isteni fogadtatásban részesült, amikor bevonult a fővárosba. A népünnepélyt a városban lakó nyugati keresztények (főképpen [[Velence (Olaszország)|velencei]] kereskedők) lemészárlása koronázta meg, ami ellen az érkező Andronikosz nem tett semmit. Ő megadta Alexiosznak a koronát, de cserébe a császár hozzá kellett, hogy járuljon anyja, nővére és többi barátja kivégzéséhez. Andronikosz hamarosan társcsászárrá tetette magát, miután lányát, Irénét Alexioszhoz adta, akinek semmiféle beleszólást sem hagyott a közügyekbe. 1183-ban arra hivatkozva, hogy a kettős uralom káros a birodalom érdekeire nézve, novemberben egy íj húrjával megfojtatta az ifjú uralkodót.
 
Az ellenállás egy uralkodóházon belüli összeesküvésben öltött testet: Alexiosz féltestvére, [[Maria Komnéné]] és férje, a [[thesszaloniké]]i [[pronoia]]birtokos [[Montferrati Renier]] [[kaiszar]] (görög nevén Ióannész) utcai harcokat robbantott ki a fővárosban, de ezt leverték. Helyzetének megerősítése érdekében a régensnő III. Bélához fordult, aki még abban az évben elfoglalta [[Branicsevo|Barancsot]] és [[Belgrád]]ot. Keleten sem volt jobb a helyzet: [[II. Kilidzs Arszlán]] [[Ikóniumi Szultánság|ikonioni szultán]] szeldzsukjai ugyanekkor elfoglalták [[Kütahya|Kotüaiont]] és a [[piszidia]]i [[Szozopolisz]]t. [[1183]]-ban pedig a [[szerbek]] is fellázadtak: velük szövetségben a magyarok egészen [[Szófia|Szófiáig]] törtek előre [[Niš]]en át.
{{uralkodó|cim=Bizánci császár|
 
|link=Bizánci császárok listája|
Az ellenállás [[I. Andronikosz bizánci császár|Andronikosz Komnénosz]], Mánuel Iszaakiosz nevű testvérének a fia körül összpontosult. A latinellenességéről ismert Andronikosz ekkor [[Pontosz]] helytartója volt. [[1182]] tavaszán ért támogatóival [[Khalkédón]]ba, és [[Andronikosz Kontosztephanosz]] flottaparancsnok átállásával akadály nélkül kelhetett át a [[Boszporusz]] túlpartjára. A hírre a lakosság fellázadt, és a latin lakosság ellen fordult: a népharagnak mintegy 60 000 nyugati esett áldozatul. A mészárlást az eliten belüli tisztogatás követte: Andronikosz Alexiosszal kivégeztette az anyacsászárnét, illetve megmérgeztette Maria Komnénét és a férjét. Alexiosz prótoszebasztosz is vérpadon végezte. Végül [[1183]] szeptemberében társcsászárrá koronáztatta magát, és a következő hónapban megfojtatta Alexioszt, akinek testét a tengerbe vettette.
|dinasztia=Komnénosz-Dukász dinasztia|
 
|elozo=I. Mánuel bizánci császár|
== Külső hivatkozások ==
|kovetkezo=I. Andronikosz|}}
{{források}}
*[[Georg Ostrogorsky]]: A bizánci állam története. Budapest, Osiris, 2003. ISBN 9633893836
*Magyar István Lénárd: Bizánc és a keresztes államok. In: Európa ezer éve: a középkor. (I. kötet) Szerk.: Klaniczay Gábor. Budapest, Osiris, 2005. pp. 347–356
*Kristó Gyula: Magyarország története 895–1301. Budapest, Osiris, 2006.
{{commons-natúr|Category:Alexios II Komnenos}}
 
{{uralkodó|cim=Bizánci császár|
|elozo=[[I. Mánuel bizánci császár|I. (Nagy) Mánuel]]
|kovetkezo=[[I. Andronikosz bizánci császár|}}I. Andronikosz]]
|kovetkezo2=
|évek= 1180 – 1183
}}
 
{{portál|középkor}}
{{DEFAULTSORT:Alexiosz 02}}
[[Kategória:Középkori bizánci császárok|Alexiosz II.]]
[[Kategória:Komnénosz-ház|Alexiosz]]
 
[[Kategória:Középkori bizánci császárok|Alexiosz II.]]
[[Kategória:Komnénosz-ház|Alexiosz]]
 
[[en:Alexios II Komnenos]]