|
* hercegnő [[Bánhidy Ilona]]
== A Magyar Film cikke a filmről ==
A Bering szoroson keresztül vonul délfelé Japántól keletre a napválasztó vonal, mely földünket elméletileg két szakaszra bontja: az egyik oldalon – a nyugatin – vasárnap van, a másik oldalon már hétfő. Azok, akik csónakjaikon vagy hajóikon átkelnek a csodás, szigetvilág tengerei között talán fordítanak egyet naptárukon, úgy mint mi a békevilágban, mikor hosszabb útjaikon az országhatároknál egy órával előre vagy vissza állítottuk a mánust.
Az író fantáziája módot ad, hogy évtizedekkel vagy évszázadokkal repüljünk át az időn. Csupán valami csodálatos masina kell hozzá. Ez a gép, amely az időnél is gyorsabban szárnyal: a Szíriusz.
A lánglelkű tudós mindjárt az első filmkockákon magyarázatot ad elképzelésének valószínűségéről és egy jelmezes, vállalkozó szellemű délceg ifjúval szívesen szállunk be mi is a Szíriusz csodagépébe, hogy két évszázaddal visszaröpüljünk.
A mozi álomvilága és anyagszerűsége módot is ad erre, különösen ha hozzáértő emberek fogják egybe a mesélnivalót, a megelevenített múltat, a filmreültetett álmot.
Mária Terézia korának kuruc-labanc világában kötünk ki egy éjszakára, ahol a rizsporos parókás, hajlott gerincű világban megleljük az önmagunkat keresgélő, hajthatatlan és nehezen alkalmazkodó öntudatos őseinket.
A film nagyszerűségét mutatja, hogy az álomszerűséget, tudományos vonatkozásokat, a szerelem érzését és az örök magyar szabadságvágyát úgy tudta képekbe szőni, filmre varázsolni, hogy a nézző röpül a pergőképpel, együtt száll az író (Herczeg Ferenc)fantáziájával, a tudós gépével és felolvad a művész, rendező, zeneszerző és szereplő játékában.
A film főszereplője Szilassy László, kinek ennél szerencsésebb, férfiasabb és magyarabb alakítását eddig nem láttuk. A tudós (Baló Elemér)őt viszi vissza a magyar múltba. Pompásan illik a rokoko-kor jelmezébe Karády, ki első ízben játszik együtt Szilassyval, mint partnere.
Karády élete legnagyobb alakítását adja. Feledhetetlen élmény minden mozzanat, amit ad.
Csíki Nagy Ila Baló Elemérrel egyetemben először jut nagy szerephez. Nagy Ila a komorna szerepében utolérhetetlenül bájos, gyakorlottan mozog a gép előtt és a jovő egyik komoly szerepekre hivatott művésznőjének kvalitásait árulja el.
Baló tudósa kiváló alakítás. A legfantasztikusabb terveit is olyan meggyőzően adja elő, amit csak szellemóriásoknál tudunk elképzelni.
Rajczy az ükapa szerepében nagyvonalú. Konok, de alkalmazkodó. Somogyi Nusi rövid jelenetében is frappáns tud lenni. Bánhidy Ilona, Greguss, Szapáry Sándor (Orczy Lőrinc), Hidassy (Gvadányi) és a ragyogó epizódfigurák egésze sora teszi élménnyé ezt a filmet, melynek táncait Mizsley Anna tanította be. A stílusos díszleteket B. Kokas Klára tervezte, kiválóan érzékeltetve úgy a kort, mint álomszerű hátterekbe olvadó kosztümét.
Polgár Tibor muzsikája kitűnően olvad a kép hangulatában. Kár, hogy a Karády énekelte dal egy kevésbé prózai előadásban nem került később – az álomkép lezárta után – ismétlésre. Külön meglepetése volt a filmnek a Rádiusban alkalmazott fekete-aranysáraga-kék vetítés. Ez ideig ezt a színezési módot sehol se volt alkalmam látni. A képszerűség fokozására az álomszerű és sztratoszférikus jelenetek kékbe úsznak át, majd a belső felvételek (pl. gyertyavilág) aranysárga fényben úszva alkalmazkodnak a témához, hogy majd normál film színeiben fejezzék be a témát. A közönség lelkesedéssel fogadta a film hangulatát emelő, a jelenetek szépségét fokozó újítást. Összefoglalva a benyomásokat, megállapíthatjuk, hogy bizony sok író boldog lenne, ha költői mondanivalóit ilyen művészek játékában, ilyen díszes keretben mondhatná el a nagyközönségnek. Bízunk benne, hogy a Biennalén ugyanezzel az érzéssel fogdjájk a magyar művészek ihletett alkotását.
Gy. K. E.
== Forrás ==
| 