Példányszáma rejtőzködő életmódja és lakhelyének megközelíthetetlensége miatt nehezen megbecsülhető, de általában kétezer körülire teszik, az egyes populációk ráadásul elszigeteltek egymástól. Bár a védelmi intézkedések hatására egyes helyeken az állományok növekedésnek indultak, a szakemberek összességében csökkenő tendenciát mutatnak ki. A legnagyobb veszélyt lakhelyük elvesztése jelenti a tahrokra nézve, a védett területeken kívül pedig orvvadászat fenyegeti őket. A nagy számban tartott kecskék egyes betegségei is megtámadhatják a tahrokat, akik a túlzott legeltetésnek is kárát látják. A súlyos szárazságok is megtizedelik az állományokat.
Az arab tahr [[Kábúsz ománi szultán]] [[1976]]-os rendeletnekrendeletének köszönhetően Ománban védettséget élvez. [[1975]]-ben külön a faj védelmére Maszkattól 45 kilométerre dérre a Vádi sz-Szarín vízgyűjtőjében egy 200 km²-es rezervátumot hoztak létre, amelyet a helyi [[beduin]] törzsek közül toborzott felügyelők védelmére bíztak. A felügyelők hatásköre az évek folyamán 2,350 km²-es területre terjedt ki. A későbbiekben a tahrok teljes élőhelyén kutatócsapatokat állítottak fel az állatok felkutatására és védelmére, bizonyos helyeken pedig megtiltották a háziállatok legeltetését. [[Bajt al-Baraka]] városában az ománi emlősöket fogságban szaporító központban tahrokat is igyekeznek tenyészteni, de ez a vártnál nehezebbnek bizonyul, így eddig nem történt visszatelepítés a vadonba. A tahr jövőjét további kutatásokkal, új természetvédelmi területek létrehozásával, a védelmi intézkedések szigorításával és visszatelepítésekkel kívánják biztosítani. Az Egyesült Arab Emírségekben [[Sárdzsa]] területén működik egy tenyésztőközpont Arábia veszélyeztetett állatai számára, ahol tahrokat is tartanak.
