„Princeps” változatai közötti eltérés

A '''princeps''' a [[római császárság]] első időszakában, a [[principatus]] idején a [[császár]] nemhivatalos címe volt. A ''primum'' és ''ceps'' szavak összetételéből származik (''capio''=''kapni''), eredetileg azt az embert jelentette, aki a zsákmányból ''először kapja'' meg a részét. Ebből származott az előkelő emberre utaló jelleg, később a hadseregben is használták rangok névelemeként, majd a szenátus legelőkelőbb tagját nevezték ''princeps senatus''-nak, ami a császári titulus közvetlen előzménye volt.

 

 

A [[Római Köztársaság]] idején a [[censor]]ok készítették el öt évenként a [[senatus]] névjegyzékét, amikor pl. a hiányzó helyekre új embereket vettek fel a [[ordo senatorius|szenátori rendbe]]. A lista sorrendje lényeges volt, annak sorrendjében szólalhattak fel a szenátorok és adhatták le szavazataikat. A lista első helyére egy olyan ember került, aki már volt [[consul]], sőt lehetőleg [[censor]] is. Ő lett a '''princeps senatus''' élethossziglan. Hatalommal nem, de igen nagy megbecsüléssel járt ez a cím, mindig ő szólalhatott meg először. Csak patrícius lehetett, és talán csak a vezető nemzetségekből ([[gens|gentes maiores]]).

[[Sulla]] után a helyet nem töltötték be, de Augustus a címet felújította.

 

 

[[Octavianus]] [[i. e. 23]]-ban kapta meg először ''princeps senatus'' címet, amiből az új monarchikus '''princeps''' fogalma származik. Önmagában ez a cím nem volt elegendő a főhatalomhoz, megkapta és személyében egyesítette többek között az [[imperator]], [[pontifex maximus]], [[néptribunus]] tisztségeket, időről időre [[consul]]lá és [[censor]]rá is kineveztette magát, s ezek összessége alakította ki princepsi hatalmát. [[Sulla]] és [[Caesar]] után nemcsak a [[rex]], hanem a [[dictator]] cím is rosszul hangzott volna a [[senator]]ok fülében, így princepsként formálisan a [[Római Köztársaság]]ot újította meg a dictatori hatalmat mellőzve.