„Spanyol barokk dráma” változatai közötti eltérés

{{nincs forrás}}

A '''spanyol barokk dráma''' elsősorban a „katolikus királyok" (például a fanatikus hívő II. Fülöp) uralkodása alatt vált jelentőssé - [[Lope de Vega]] vagy [[Pedro Calderón de la Barca|Calderón]] patetikus, mozgalmas műveiben mindig a katolikus lovagi erények és a becsület győz (pl. légy jó uralkodó, vagy elveszted a trónod). Spanyolország vesztésre állt az Angliával szembeni rivalizálásban, s ezen fájdalom enyhítését is szolgálhatta a túldíszítettség, minden arra érdemes dolognak a túlcicomázása, a szemkápráztató pompának való feltétlen alárendelés, mely alól természetesen a színház sem volt kivétel, mely Calderón „világszínház”- koncepciójában érte el tetőpontját. A spanyol barokk színház mintegy fordított tükörképe annak, ami Spanyolországban és Spanyolországgal történt, szinte pótolva a színpadon egy illúziót keltő álomvilággal azt, ami az életből hiányzott vagy fokozatosan eltűnt.