„Prizreni Liga” változatai közötti eltérés

A '''Prizreni Liga''' ({{Ny-sq|Lidhja e Prizrenit}}) az [[1878]]–[[1881]] közötti évek [[Albánia|albán]] nemzeti ellenállását összefogó, az önálló [[Albánia]] megteremtéséért harcoló hazafias szervezet volt az [[Oszmán Birodalom|Oszmán Birodalmon]] belül.

 

Az 1870-es évekre a Balkán népei nemzeti tudatukra ébredve sorra vívták ki függetlenségüket, és az [[Oszmán Birodalom]] igazgatásában bevezetett [[Tanzimát]]-reformok sem tudták ezt megakadályozni. Az albánok az európai Oszmán Birodalomban utolsóként léptek fel elszakadási igénnyel. Ennek több oka is volt: egyrészt alapvetően muszlim műveltségük ezer szállal kötötte őket a törökökhöz, másrészt széttagolt társadalmuk sokáig nem tette lehetővé szervezett mozgalmak kialakulását, harmadrészt pedig albán hangadó politikusok nem ok nélkül attól tartottak, hogy az oszmán fennhatóság megszűnésével a többi balkáni nemzet osztja fel egymás között országukat. Végül azonban, az Oszmán Birodalom erejének fogyatkozásával éppen ez utóbbi szempont táplálta a legerőteljesebben az albán nemzeti mozgalom előretörését.

 

[[Konstantinápoly]]i albán emigráns körök a szultán támogatásával már [[1877]]-ben megszervezték az Albánok Jogait Védő Központi Bizottságot ''(Komiteti Qendror për Mbrojtjen e të Drejtave Shqiptare)'', amelynek tagjai között volt [[Sami Frashëri|Sami]] és [[Abdyl Frashëri]], [[Ali Ibra]], [[Zija Prishtina]] és [[Pashko Vaso]]. Céljuk az Oszmán Birodalmon belüli Albánia területi integritásának megőrzése volt, akár fegyveres harcok árán is.

 

 

A kezdeményezést kezdetben [[II. Abdul-Hamid]] szultán is támogatta anyagilag mint az albánok birodalmon belüli autonómiatörekvéseinek és a szomszédos, immár független [[Montenegró]]val, [[Szerbia|Szerbiával]], [[Bulgária|Bulgáriával]] és [[Görögország]]gal szembeni önvédelmének harcát. A pénz mellett kiváló minőségű fegyverzet is érkezett Konstantinápolyból Albániába.

 

Még 1878 júliusában Abdyl Frashëri buzdítására a Prizreni Liga memorandumot intézett a [[berlini kongresszus]]on tárgyaló nagyhatalmakhoz, amelyben arra kérték őket, hogy [[Bitola|Manastır]] központtal létrehozhassanak egy, az Oszmán Birodalmon belüli albán autonóm területet. Önkormányzatuk élén egy albánokból álló bizottság által kinevezett török kormányzó állna. A nagyhatalmak tudomást sem vettek a memorandumról, ekkor hangzott el [[Otto von Bismarck]] elhíresült megállapítása is: „Albán nemzetről pedig nem tudok” ''(„Ich kenne keine Albaner”)''. A kongresszuson végül Montenegrónak ítélték az albánok által országuk integráns részének tekintett [[Bar|Tivar]] és [[Podgorica]] városát, valamint [[Gusinje|Guci]] és [[Plav]]a vidékét. Az albánok éles tiltakozásba kezdtek, ellenállási gócpontok jöttek létre a határ menti övezetekben és harcba bocsátkoztak Montenegró ellen.

 

Az albánok egyre fokozták a nyomást Montenegróra, s [[1879]] elején már [[Podgorica]] megtámadását tervezték, februártól pedig már szerb fennhatóságú területekre is behatoltak. Áprilisban egy 4 ezres albán csapat kísérletet tett a szerbiai, de muzulmán lakosságú [[Kuršumlija|Kursumlia]] bevételére, de török segítséggel a szerbek [[április 24.|április 24-ére]] visszaverték őket. Augusztus közepén azonban egy 8 ezres albán sereg ismét megjelent a szerb határnál, de fegyveres inzultusra ezúttal nem került sor. Mindeközben 9 ezres albán sereg állomásozott a déli határnál, ahol a görögök Janina bevételével fenyegettek. Északon, Guci és Plava vidékén októbertől állandósult a háborús helyzet, a helyi albánok fellázadtak a montenegrói fennhatóság ellen, s a Liga emberei is mind gyakrabban hatoltak be montenegrói területre. A Prizreni Liga kibontakozó ellenállásának nyomására a nagyhatalmak [[1880]] áprilisában Guci és Plava vidékét az Oszmán Birodalomhoz, cserébe viszont az albánlakta [[Ulcinj|Ulqin]] városát Montenegróhoz csatolták. [[április 25.|Április 25-ével]] az előbbi terület ismét az Oszmán Birodalom része lett, de az albánok nem voltak hajlandóak kivonulni Ulqinból, és továbbra sem tettek le Podgorica bevételéről.

 

A Porta még [[1879]]. [[december 15.|december 15-én]] proklamációt intézett az albánokhoz, hogy a nagyhatalmi döntésnek megfelelően mondjanak le Guciról és Plaváról. Valójában azonban az albán felkelők ekkor még nagyon is a törökök malmára hajtották a vizet. Megakadályozták, hogy a birodalom széthulljon, s ebben a tevékenységükben nem kívánta őket a szultán megakadályozni, amit az is bizonyít, hogy még 1880 tavaszán is csak 8 ezres oszmán csapat állomásozott Albániában. Idővel azonban mind kényelmetlenebbé vált az albánok fegyveres mozgalma, és azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy kiválnak a birodalomból és kikiáltják saját országukat. Ugyanakkor a nagyhatalmak is erős nyomást gyakoroltak a törökökre, hogy a berlini kongresszus feltételeit érvényesítsék.

 

A török félelem hamar beigazolódott, 1880. [[augusztus 15.|augusztus 15-én]] a Liga vezetői Prizrenben kikiáltották Albánia függetlenségét, amelynek fővárosául [[Ohrid|Ohri]] városát jelölték ki. A török közigazgatási rendszert eltörölték, a török hivatalnokokat elűzték a Ligát támogató észak- és közép-albániai városokból. [[szeptember 3.|Szeptember 3-án]] a török külügyminiszter felszólította az albánokat a megadásra és Ulqin kiürítésére. Erre válaszul további 4 ezer albán felkelő vetette be magát a város falai közé, ezzel Ulqin védőinek száma megduplázódott. A nagyhatalmak csatahajói az [[Adriai-tenger]] felől blokád alá vonták a várost. A szultán leváltotta a tehetetlen [[Riza pasa|Riza pasát]], Albánia katonai kormányzóját, és a helyébe [[Derviş Turgut pasa|Derviş Turgut pasát]] állította, aki novemberben a Liga egy sor vezetőjét letartóztatta. [[november 22.|November 22-én]] vezetésével megindult a 10 ezres szultáni sereg Ulqin alá, hogy kiverjék a városból a Prizreni Liga embereit. Véres csata után, [[november 24.|november 24-én]] verték ki az albánokat a városból.

 

 

A liga hároméves működése felhívta a nagyhatalmak figyelmét arra, hogy Albánia igenis létezik és az albánok a jövőben sem hagyhatóak számításon kívül, és elérte, hogy Montenegró és Görögország javára az eredetileg tervezetteknél jóval kisebb albánlakta területeket szakítottak ki az Oszmán Birodalom testéből. Ezzel megteremtette a feltételeket Albánia lassú nemzetközi elismertetéséhez, valamint a későbbi ellenállási mozgalmak (például [[Pejai Liga]]) számára is például szolgált.

 

* [[Albánia történelme]]

* [[Albánia a török hódoltság alatt]]

 

* ''Histoire de l'Albanie des origines à nos jours.'' Réd. par Stefanaq Pollo. Roanne: Horvath. 1974.

* Miranda Vickers: ''The Albanians. A modern history.'' London: Tauris. 1995.

* Barbara Jelavich: ''A Balkán története. I–II.'' Budapest: Osiris; 2000. 1996.

* Georges Castellan: ''Histoire de l’Albanie et des Albanais''. Crozon: Armeline. 2002.

 

{{Portál|Törökország|-}}

[[fr:Ligue de Prizren]]

[[ja:プリズレン連盟]]

[[no:Prizrenligaen]]

[[sh:Prizrenska liga]]