„Rubén Darío” változatai közötti eltérés

'''Rubén Darío''' ([[Nicaragua]], Metapa, [[1867]]. [[január 18.]] – [[Nicaragua]], León, [[1916]]. [[február 6.]]) író, költő, politikus, a dél-amerikai [[modernizmus]] kiemelkedő alakja.

 

Valódi neve Félix Rubén García Sarmiento. 1867-ben született Nicaraguában. Szerény vidéki eredete ellenére a latin-amerikai kozmopolitanizmus nagyjává és a [[modernizmus]] döntően meghatározó egyéniségévé fejlődött. Szülei még gyermekkorában elváltak, őt a nagyanyja nevelte, s mint különlegesen tehetséges gyerek [[Nicaragua|Managuába]], a nicaraguai fővárosba került, ahol már korán megkezdődött irodalmi pályafutása. Francia prózán nőtt fel, főleg [[Victor Hugo]]-én. Költészetében a szavak harmóniájával igyekezett megragadni a tökéletes dallamot. Későbbi verseiben gyakran előfordulnak [[hattyúk]], [[romantikus]] kalandok, virágoskertek vagy karnevál-táncestek.

[[Santiago de Chile|Santiago]], [[Chile]] fővárosa igen meghatározó élményben részesítette, itt próbálta kivívni a nemzetközi elismerést. 1885-ben ért ide és fájdalmasan érzékelte a különbséget saját szegénysége és a városi elit fényűzése között. Kis időre [[Közép-Amerika|Közép-Amerikába]] is visszatért, majd két házasság után öt évig [[Buenos Aires]]ben dolgozott mint újságíró a La Nación lapnak. 1900-ban [[Párizs]]ban telepedett le és 1907-ben nagykövet lett [[Madrid]]ban. Ebben az időben sokat utazott Amerika és Európa között. Teljesen azonosult azzal a világgal, amelynek az első világháború vetett véget 1914-ben. Ekkorra már alkoholista és beteg volt. A vallásban kereste lelki békéjét [[Mallorca|Mallorcán]], s életének utolsó éveit pénzügyi nehézségek is jellemzik. Kevéssel [[Nicaragua|Nicaraguába]] való visszatérése után hunyt el 1916. február 6-án.

 

Verseiben visszatérő motívum a meg nem értés, amitől a művészek szenvednek. Újfajta szépséget keresett, egyaránt merítve a spanyol irodalomból és a világirodalomból. Viszont ez az esztétikum nem elérhető, aminek következményeként megjelenik költeményeiben a csalódottság is. Mégis, igyekszik elérni azt a szellemi dimenziót, ami mint írót és költőt segítené abban, hogy elérje nemes alkotói célját.

 

Darío mindenekelőtt a [[művészet]] kereskedelemnek való kiszolgáltatottsága ellen harcolt. Munkái történelmi jelentőségéhez kétség sem férhet, mivel úttörő volt a maga korában és jelentősen befolyásolni a későbbi irodalmat. Dél-Amerika első profi írójaként tartjuk számon és neki köszönhető, hogy a latin-amerikai irodalom felfigyelt a forma és nyelv fontosságára.

 

* Cantos de vida y esperanza (1905)

* El canto errante (1907)

 

* www.cervantesvirtual.com/portal/bnc/dario

* www.cord.edu/faculty/gargurev/dario