„Hugó itáliai király” változatai közötti eltérés

Hugó a [[frankok|frank]] [[Bozonidák]] házának sarja volt: apja, [[Arles-i Theobald|Theobald]] arles-i és vienne-i grófként rokona, [[V. BosonBoso provence-i király]] ([[879]]–[[887]]) környezetéhez tartozott, Berta nevű édesanyja pedig a [[Karoling-ház|Karoling]] [[II. LotárLothár lotaringiai király]] törvénytelen lánya volt. Apja halálának időpontja nem ismert, [[887]]-ben vagy [[895]]-ben történt; Hugó mindenesetre megörökölte tőle vienne-i és arles-i grófságát, miáltal Provence egyik legfontosabb hatalmasságává lépett elő. V. BosonBoso fia, [[III. Lajos itáliai király|III. Lajos]] udvarának befolyásos tagja volt, [[905]]-től kezdve pedig gyakorlatilag az ő kezébe került a provence-i királyság irányítása, amikor [[I. Berengár itáliai király|Berengár]] [[friuli]] őrgróf, utóbb itáliai király elfogta és megvakíttatta Lajost.

Hugó királyságát állandó rablóportyák fenyegették mind kelet, mind nyugat felől. A [[kalandozó magyarok]] számos alkalommal rohanták le az [[Appennini-félszigetetfélsziget]]et uralkodása alatt. Az első esetre [[927]]-ben került sor, ekkor [[X. János pápa]] fivérének, Petrus [[praefectus urbi]]nak a hívására Itáliára törtek és feldúlták Toszkána területét. [[933]]-ban ismét lerohanták Itáliát, [[935]]-ben pedig [[burgundia]]i is [[aquitania]]i portyájukról hazatérőben Lombardiában, különösképpen [[Brescia]] környékén fosztogattak. [[937]]-ben ismét Franciaország felől érkezett a magyar csapás, és ezúttal [[Capua]] és [[Nápoly]] mélységéig dúlta végig Itáliát, ám Hugónak távozásuk előtt sikerült tőrbe csalnia a támadókat, így magyarok zsákmány nélkül tértek haza. [[940]]-ben ismét megjelentek, és csak Róma környékén elszenvedett vereségeik után vonultak haza. [[942]]-ben megint kalandozók bukkantak fel Hugó királyságában, ám az uralkodó jobbnak látta békét vásárolni tőlük, és tovább irányítani őket az [[Ibériai-félsziget]]re. Ezzel azt is elérte, hogy uralkodása végéig már nem kellett magyar támadásoktól tartania.

A szaracénok, azaz a [[muszlim]] [[arabok]] és [[berberek]] provanszál támaszpontjuk, [[Fraxinetum]] felől pusztították egyrészt a burgund, másrészt a lombard vidékeket, és az alpesi hágókat is ellenőrzésük alatt tartották. [[932]]-ben bevették [[Genf]]et, [[935]]-ben pedig nem sokkal [[Pavia]] előtt szenvedtek csak vereséget. Dúlásaik [[940]]/[[941]]-ben arra vitték Hugót, hogy [[I. Rómanosz bizánci császár|Rómanosz Lekapénosz]] bizánci császár segítségét kérve támadást indítson ellenük. Az expedíció sikeres volt: a bizánci flotta szétverte a kalózhajókat, Hugó pedig központi várukba, a Mór-hegyre szorította vissza a rablókat. Mivel azonban az [[ivrea]]i [[II. Berengár]] mesterkedéseitől tartott, Hugó nem fejezte be a hadjáratot, hanem békét kötött a szaracénokkal, sőt felbérelte őket az Itáliát és Provence-ot elválasztó hágók védelmére Berengár ellenében. A nagy csapás eredményeképpen mindazonáltal a fraxinetumi portyák intenzitása a [[950-es évek]]ig csökkent.

[[937]]-ben meghalt Rudolf burgundi király, Hugó pedig megpróbálta visszaszerezni Provence-ot. Ennek érdekében [[Sváb Berta|Sváb Bertát]], Rudolf özvegyét erőszakkal feleségül vette, saját, [[LotárLothár itáliai király|LotárLothár]] nevű fiát pedig a trónörökös [[III. Konrád arles-i király|Konrád]] nővérével házasította össze. Ez azonban sértette a Konrádot fogadó [[I. Ottó német-római császár|I. Ottó német király]], a későbbi német-római császár érdekeit, aki beavatkozott, hogy megakadályozza a két királyság egyesülését. Miután provence-i ambíciói nem váltak valóra, Itáliában is ellenfele támadt az [[ivrea]]i őrgróf, [[II. Berengár itáliai király|II. Berengár]] személyében. Emiatt megszakította fraxinetumi hadjáratát, és [[941]]-ben le is győzte a lázadót, aki Ottó udvarába menekült. A német király továbbra is aggódva szemlélte Hugó királyságának erősödését, ezért támogatást nyújtott Berengárnak a visszatéréshez. [[945]]-ben Berengár támadásba lendült, miután számos itáliai hatalmasságot magához édesgetett különféle javadalmakat nekik ígérve. A legyőzött Hugót egy [[milánó]]i tanácskozáson megfosztották a hatalomtól, de koronáját és királyi címét megőrizhette. Végleg reményt vesztve az idős, elszigetelt uralkodó [[947]] áprilisában lemondott kiüresedett rangjáról, amit LotárLothár fiára hagyott. Berta nevű unokahúgához vonult vissza Arles-ba, ahol [[948]]. [[április 10]]-én meghalt. Lothár [[950]]-ben hunyt el, ekkor Berengár szerezte meg a trónt maga számára.