„Marco Casagrande” változatai közötti eltérés

Pyrker János egri érsek hívására érkezett Magyarországra. Ő készítette az [[egri székesegyház]] szobrait, többek között a feljáró melletti monumentális szobrokat – elöl a két magyar szent király, István és László, hátul a két főapostol, Péter és Pál látható –, valamint templombelső 28 falmezején a Krisztus életéből vett jeleneteket.

A lépcsőzet két oldalán 2-2 talapzatra állított 4 méteres kőszobra áll az alábbi elrendezésben. Az első szobor bal oldalon ''Szent István király''t, jobb oldalon ''Szent László király''t ábrázolja, míg mögöttük balra ''Szent Péter'', jobbra ''Szent Pál'' áll. E szoborcsoport folytatására a főhomlokzaton figyelhetünk fel. Az épület két sarkán az az ''isteni Igazság'' és az ''isteni Szeretet'' kerubjai[[kerub]]jai állnak. Ezek, valamint a [[portikusz]] fölött álló ''Hit, Remény, Szeretet'' szobrok szintén Casagrande alkotásai. Szintén tőle vannak azok a főhomlokzatot díszítő, falba süllyesztett, téglalap alakú domborművek, amelyek témája: ''Jézus keresztről való levétele'', ''Jézus kiűzi a templomból a kufárokat'', ''A tizenkét éves Jézus az írástudók körében''.

A [[fáj]]i Fáy-kastélyban a díszterem falain 1845-ben készült fehér márvány domborművei láthatók: „''Szatír ünnep''” vagy „''Pán a nimfákkal''”, „''A római Lukrétia története''” és az „''Auróra''”, a klasszicista szob­rá­szat jellegzetes és magas színvonalú emlékei. ValószínûlegValószínűleg az udvari bejárat fölötti címertartó harsonás angyalok is Casagrande művei.

Az művész 1837-ben [[Pest]]en telepedett le, 1841 után az [[esztergom]]i [[esztergomi bazilika|bazilika]] szobordíszein dolgozott. [[Kopácsy József]] hercegprímás bízta meg az épülő székesegyház szobrainak faragásával. Hosszú itt tartózkodása alatt aktívan bekapcsolódott a hazai művészeti közéletbe: nemcsak a ''Mátyás-emlékmű'' pályázatán vett részt, hanem 1848-ban a márciusi forradalom emlékére "''Szabadságoszlop''"-tervet is készített. Az 1848/49-es szabadságharc leverése után nem kapott Magyarországon munkát, ezért hazatért Velencébe, csak 1856-ban jött vissza Egerbe, hogy befejezze néhány szobrát.